Magyar világzenei kalauz – parasztzene, táncház, folk, jazz, revival, kortárs

Allegro Hungaro

Az Isten szóba állt velem

2017. július 06. - AllegroHungaro

El kell mondjam, hogy honnan az én zeneszeretetem.

Megrendítő hatású esemény volt az életemben az első hangverseny, az Aranybikában. Nem volt akkor még televízió, a rádión is csak éjjel hallgatta apám a Szabad Európát, úgyhogy négyéves koromig én ilyet nem tapasztalhattam. Mígnem Anya nagy merészen elvitt egy koncertre. Félt, hogy nem bírom ki az estét, pedig számára ritka lehetőség volt, hogy éppen kifoghatott egy zseniális orosz hegedűst. Bizton emlékszem, hogy az egyik Ojsztrah volt, mert még sokáig Osztráknak emlegettem, mivel annak volt értelme. Az, hogy ukrán származásúak voltak, az akkoriban senkit nem érdekelt. Minden szovjet orosznak számított.

Hát, ami igaz, az igaz: rosszul indult az este, mert mindennél jobban gyűlöltem beöltözni „elegáncsosba”. Lakkcipő, gombolt ingnyak, propeller…hű, de utáltam! A kényszerűséget legyőzte azonban a kíváncsiságom, mert Muzsikus Péter kalandjainak – amiből drága nagyanyám rendszeresen felolvasott esténként – utána szerettem volna járni. Mi igaz belőle? 

Jól döntöttem. Már maga az épület belseje, a csillárok, szőnyegek, s az óriási publikum, a színpad hangulata lenyűgözött. Aztán a rengeteg muzsikus, ahogyan sorban elfoglalták a helyüket. Talán itt fogtam fel a rend fogalmát is. Ezek valami harcba készülnek, csatasorba ülnek, kezükben fényes fegyverekkel – gondoltam. Aztán kijött a hadvezér, legfőbb generálisával. Hihetetlen izgalom lett úrrá rajtam, melyet a közönség ovációja és tapsa, s az utána hirtelen támadt pisszenés nélküli csend még tovább fokozott. Pálcaütésre indult az üstdobok sortüze, a trombiták reze égzengést, a nagybőgők és csellók földindulást keltettek. Patakokban, majd hömpölyögve folytak a hangok. Halk vezényszóra néha a hegedűs egyedül támadt a GONOSZRA. Fortélyosan cicázott vele, elterelte a figyelmét, hogy aztán lecsapjon a sereg. Néha az volt az érzésem, hogy az életét is kockára teszi. Gyakran a zenekar fedezékében is igazi hőstetteket produkált. Több szakaszban dúlt a harc. Hol visszavonulót fújva, hol támadásba lendülve.

Kifűzött cipővel, kigombolt ingnyakkal néztem a terepasztalt, lankadatlan figyelemmel.

A győzelem nem maradhatott el. Diadalmas hangorkán jelezte, hogy nyertünk.

Anya ölében aludtam hazafelé a villanyoson.

A családi legendárium még annyit jegyzett meg az eseményről, hogy másnap faggattam nagyapámat, mitől ilyen csodadolog a hangverseny. Állítólag ezt válaszolta:

„Majd megérted Ferkó fiam. Ez egyszerű fizika, az Isten ilyenkor szóba áll velünk.”

Hát akkor – de lehet, hogy valamivel később – eldöntöttem, hogy fizika ide, vagy oda, ebből a beszélgetésből én nem akarok kimaradni.   

Kiss Ferenc

A bejegyzés trackback címe:

https://allegrohungaro.blog.hu/api/trackback/id/tr6112780906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.