Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu/atom
blfr8@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://allegrohungaro.blog.hu/2017/10/14/mibul_lett_a_pecek
Mibül lett a pecek?
2017-10-14T09:08:52+02:00
2017-10-14T09:08:52+02:00
AllegroHungaro
https://blog.hu/user/1270678
<p>Egy nagypaládi cigányzenész mesélte, mikor gyűjtés közben szóba kerültek a nők.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/04_zweifrauenaufeinemkarussellschwein-web.jpg" alt="04_zweifrauenaufeinemkarussellschwein-web.jpg" class="open-in-modal imgleft" style="margin-right: 5px;" width="337" height="391" />„Eccer vót, hon nem vót, egy szegényember. Annak a szegényembernek tizenkét lyánya…de egynek se vót pinája! Búsult a szegényember, mert nőttek a lyányok…búsult, hogy mi lesz vele…mikor pinája egynek sincs. Hát, eccer…nagy vásár vót Újlakon… gondolta a szegényember, hogy elmegyen, hogy valamit néz, hátha valamire ráakad, megveszi… Hát, ahogy ott járkál össze-visza, eccer múlólag hajja, hogy egy ember kiabájja, hogy: Pinát vegyenek! Pinát!... Figyelmes a szegényember, hogy csak nem pinát árulnak tán? Debizony azt! Közelebb kerűt hozzá… alkuba egyeledett avval az emberrel, aki árulta a pinát…Hát, megegyeztek, de az az ember, aki árulta, nem akarta adni, mer annak tizenhárom vót, ennek meg csak tizenkettő kellett vóna… Hát, alkudozott, hogy adja ide azt az egyet, maraggyon magának, nekem nem kell, mondta az ember… egybe adom az egészet, ha akarja megveszi, ha nem, nem… Mit vót, mit nem vót tenni a szegényembernek, megvette mind a tizenhármat. Felfűzte egy ficfavesszőre, mint a halat szokás és felhajította a hátára, ment vele hazafele nagy boldogan! Még mesze vót a kanyar, abba a lyányok meglátták, hogy jön az apjok, szalattak elibe mind a tizenkettő, hogy mit hozott édesapám, mit hozott? Hoztam nektek lyányok, ne búsujjatok mán, mindőtöknek hoztam egy-egy pinát! (Ekkor már mindannyian dőltünk a nevetéstől. A végét már alig tudja elmondani) Vót öröm! Úgy örűtek a lyányok!...Hazamentek minnyájan,, a szegényember mindnek a helyébe rakta. De közben egy fennmaratt… Hát, mit csinájjanak mán avval az eggyel, asztat szépen széjjelvagdosta és mindnek a közepibe csapta. Az benne a pecek! Azóta van a pinába a pecek. (Már mindenki fuldoklott a nevetéstől) Eddig vót, mese vót, most is élnek, ha meg nem haltak!”</p>
<p style="text-align: right;">Kiss Ferenc</p>
<p style="text-align: right;"><em>A fotó 1900 körül készült, © Collection GERARD LEVY, Paris</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F10%2F14%2Fmibul_lett_a_pecek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F10%2F14%2Fmibul_lett_a_pecek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F10%2F14%2Fmibul_lett_a_pecek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mibül lett a pecek?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://allegrohungaro.blog.hu/2017/10/14/mibul_lett_a_pecek#comments"><img class="item_ctp" src="https://allegrohungaro.blog.hu/rss/image/post/id/12974332" border="0" /></a><br /></p>
Gyöngyélet
0
Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu
https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/04_zweifrauenaufeinemkarussellschwein-web.jpg
https://allegrohungaro.blog.hu/2017/08/24/ahol_a_medve_hordja_a_postat
Ahol a medve hordja a postát
2017-08-24T06:21:00+02:00
2017-08-24T06:21:00+02:00
AllegroHungaro
https://blog.hu/user/1270678
<p>Sok népi hangszerritkaságot megszereztem négy évtized alatt. Szívesen elmesélném, hogyan leltünk rá a Vízöntő számára egy fujara készítőre Szvorák Kati segítségével. Mellesleg mi használtunk először fujarát a revival mozgalomban, mégpedig Huszár Misi Amerikás dal című dalában. Egyszerre kettőt is! Egy szlovák, Koblicsek nevű mester készítette számunkra bodzából. Mindkettő 176 cm hosszú és hangyasavval díszített, gyönyörű hangszer. Az is szép történet, amikor Bangó Kálmán bácsi üvegcimbalmára megalkudtam az öreg halála előtt. Az 1903-as születésű cigányzenész saját kezűleg készítette, és idős korában pesti utcazenészként kereste vele a kenyerét a 80-as években. Szerepel egyébként a Vízöntő együttes Villanypásztor c. filmjében is, játékát Cserepes Károly örökítette meg hangfelvételen. Az sem volt semmi, ahogyan a sándorfalvi Budai Sándor bácsi citerakészítő mester hagyatékához hozzájutottam Gulyás Ferike közreműködésével. Ezek szép, tanulságos és izgalmas történetek, de nincs időm mindet elmondani. Két rövid hangszermesét azért még hallgassatok meg.</p>
<p>1990-ben Ökörmező környékén kalandoztunk Stoller Antal koreográfussal, mozgalmi nevén Huba barátommal. Éppen rutén zenét és táncot gyűjtöttünk a Borzsa-havasokban. Én teljesen begőzölve a havasi kürt nyomát kerestem, mert nagyon szerettem volna, ha azt valaki megszólaltatja közülünk. Akkor már az Etnofon Zenei Társulással játszottuk a zenéimet. Futkosna a hátamon a hideg, ha megzendítenének nálunk egy ilyen hangszert. Egy Pilipec nevű faluban jártunk. Bárkit kérdeztünk, mindenki a hegyre mutogatott, hogy a pásztorok fent vannak, azoknál lesz trembita. Két csúcsot is megmásztunk Hubával teljes menetfelszerelésben (kamera, magnetofon, mikrofonok, statívok, kiegészítő technikai eszközök, jegyzetfüzetek, ajándékok stb.), mert oda autóval sajnos nem lehetett felmenni. Pásztorokat leltünk, de kürtöt, azt nem. Végül egy harmadik magaslaton egy magányos ház udvarán megpillantottam két havasi kürtöt, a szépen faragott kerekes kútnak támasztva. A helyiek szerint ide a medve hordja a postát. Akkor már patakokban folyt a víz mindkettőnkről. Én innen el nem megyek ezek nélkül – mondtam Hubának. Kihalt volt a porta, kutya nem volt, hát bementünk és kiáltozni kezdtünk, hogy van-e itthon valaki. Előkerült valahonnan egy meggyötört, sovány ruszin asszony, egy ugyancsak vézna, rossz bőrben lévő kisgyerekkel. Mi járatban vagyunk? Oroszul elmagyaráztam neki, hogy a gazdát keressük, hogy játsszon nekünk ezeken a trembitákon üzeneteket, amiket a pásztorok egymásnak, vagy a faluban lakóknak küldenek a hegyekről. Meg hogy énekeljen nekünk valamit. Közölte, hogy az ura most is a lent van a faluban, a kocsmában. Részegen jön majd haza sötétedés után. Közben a kislány kapott tőlünk édességet, az asszony kávét, szappant. Elmúlt a kezdeti bizalmatlansága és arra a kérdésemre, hogy eladná-e nekem ezt a két hangszert, boldogan és lelkesen azt mondta, hát hogyne. Jó is, hogy nincs itthon az ember, mert ha ő kapná meg a pénzt érte, elinná. Pedig beteg a kislány, gyógyszer kéne neki. Így a pénzt ő tartja meg, ha megveri a férje, ha nem. Tud belőle gyógyszert és iskolaszert venni. Kérdeztem, mennyi pénzre lenne szüksége mindezekre. Körülbelül 1500 Ft értékű összeget mondott. Elővettem 2000 forint értékű rubelt, – mert akkor még nem létezett független ukrán állam, a Szovjetunió része volt – és a kezébe nyomtam. Nem volt akkor az kis pénz. El is sírta magát és magához ölelte a gyereket. Meg voltak mentve, mondaná Karinthy. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/02egykori_erdei_vasut_a_hucul_havasokban-845x606.jpg" alt="02egykori_erdei_vasut_a_hucul_havasokban-845x606.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Megilletődötten búcsúztunk el, kissé borzongva a drámai végkifejlettől, amikor is a gazda részegen hazajön és elveri a családját a havasi kürtök miatt. Elbandukoltunk a két trembitával a kocsihoz. Hanem ezek a hangszerek – később lemértem –. három és fél méter hosszúak voltak. A Lada kombival úgy tudtuk csak elvinni, hogy felkötöttük az anyósülés felőli oldalon kívülről a kilincsekre, s a hátsó végükre bogoztunk egy piros szalagot. Egy valamire való koreográfusnál mindig van ilyen. Kezdtünk leereszkedni a faluba. Ahogy közeledtünk a központ felé, egyre több bámészkodó jött ki az útra, mert hallották, hogy a gyerekek kiabálnak, „zábráli trombítü!” – ellopták a trombitákat! A kocsma előtt már elég népes falusi gyülekezet várt minket és integettek, hogy álljunk meg. Kockázatos volt. Vagy elsöpör minket a népharag, vagy valami csoda történik.</p>
<p>Megálltunk. Elibénk toltak az emberek egy elhanyagolt, részeg férfit, aki már alig állt a lábán. Kiderült, hogy ő az a juhász, akinek a hangszereit megvettük. Hál istennek tudott valaki magyarul, úgyhogy elmagyaráztuk, hogy mi történt valójában, nem vagyunk tolvajok. Miközben fordították egymásnak a történetet, a juhász elsírta magát. Könyörögve kért minket, ha már elvisszük a trembitáit, legalabb utoljára hagy fújja meg az egyiket. Készséggel leoldottunk egy hangszert és odaadtuk neki. Odatámolygott vele a gyors folyású hegyi patakhoz és a hidacskáról belemerítette a kürt vastag végét, majd megzubogtatta a csőben a vizet, hogy bedagadjanak az illesztések. Ezeket a hangszereket ugyanis hosszában kettévágott, fiatal kőrisfából vájják ki és mogyoróvesszőből hajlított abroncsokkal szorítják össze. Nem szólnak rendesen, ha elmegy valahol a levegő, ezért kell beáztatni. Eztán újdonsült juhászunk letérdepelt, és könnyes szemmel tényleg olyan szép üzenetet fújt vele, hogy azóta is azt hallom, ha meglátok egy ilyen hangszert. Majd békésen visszaadta, elköszönt, és szemét törülgetve, dülöngélve elindult. Biztosan kijózanodott, mire hazaért. Filmre való, megható, mesebeli találkozás volt.</p>
<p>A másik eset, amit érdemesnek tartok a hangszerek kapcsán másokkal megosztani, a 80-as évek elején történt. Próbálom rövidre fogni, ami nem könnyű feladat. Huszár Misi nemrég került a Vízöntőbe, Győző helyére. Basszusgitározott is, de fő hangszere a nagybőgő volt, és már régóta keresett magának egy „életre szóló” hangszert. Felesége már volt, csak később kiderült, hogy a kapcsolatuk nem teljes életre szól, de mindenképp szerencsés, ha van egy ilyen nagybőgője a bőgősnek. Akkor már Bécsben élő hangszerész-költő-életművész barátom, Márkus János, alias Dzsoni – ma Barbarossa –, ajánlott egyszer neki egy csodálatos, antik, öthúrú templomi bőgőt megvételre. A bökkenő az volt, hogy a hangszer még Erdélyben volt. Dzsoni elintézte telefonon, hogy kerüljön Sepsiszentgyörgyre egy leegyeztetett időpontban, mert oda menne érte Misi. Megnézné, kipróbálná, s ha tetszik, meg is venné. Misi megkért, hogy menjek vele, mert nekem vannak ott kapcsolataim, ismerem a terepet, meg van gyakorlatom a kiviteli engedélyek intézésében is. Meg különben is szar egyedül egy ilyen hosszú és sok ismeretlenes útnak nekivágni. Nem kellet sokáig győzködnie, de azt tudtam, hogy erre öt napot áldoznunk kell minimum. Egyet a kiutazásra, egyet az üzletre, egyet a barátokkal való találkozásra, egyet a múzeumi ügyintézésre, és egyet a hazaútra. Mindegyiket lazán eltöltve, úgy hogy nem feszülünk meg. Kalkulálva persze a kubai fehér rummal, camparival, vörösborokkal és főképpen az áfonyapálinkával történő spontán találkozásokkal is. Szóval inkább egy teljes hetet. Jól van, mondtam, és kiutaztunk vonattal. </p>
<p>Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Terv szerint haladtunk, apró, szelíd lerészegedések tagolták csak a megvalósítás folyamatát. A bőgő tökéletes volt, bár az idők folyamán átépítették négyhúrosra. Ez azonban mit sem változtatott Misi féktelen örömén. Velem is madarat lehetett fogatni, mert közben ráleltem egy szépecske régi gardonra, és megkaptam ajándékba Nemes Gyuri és Márkus János közös készítésű mesterkobzáját. Fotók, kiviteli engedélyek rendben! A hatodik napon könnyezve búcsúztatott minket a maradék székelység színe java a brassói pályaudvaron.</p>
<p>És akkor jött a határ előtt a román vámos. Nyugodtak voltunk, mert szabályosan megfeleltünk minden követelménynek. Azzal nem számoltunk, hogy ez felbőszítheti a fingatásra szakosodott fináncot. Hát megmakacsolta magát, és akkora vámot szabott ki a nagybőgőre, hogy Misi majdnem elbőgte magát. Az összeg amúgy nem volt horribilis, csak nem volt nálunk annyi pénz. Tán ötezer forintot kellett volna fizetnie, de kettőnknél lehetett összesen háromezer? Kíméletlen volt a faszi. Nem tetszett neki, hogy rendben vannak a papírok. Hiába könyörögtünk, közölte velünk, hogy itt most húsz percig áll a vonat, s ha 15 perc múlva visszajön és nem fizetünk, akkor ott kell hagynunk a bőgőt a vámáru raktárban. Hiába mondtuk, hogy összesen mennyi pénzünk van, nem érdekelte. Negyedórájuk van arra, hogy összeszedjék, vagy a kontrabassz marad! Hagyjanak végezni a dolgom –, azzal továbbment. Misi összeomlott, nekem viszont szöget ütött a fejembe, amit mondott: „negyedórájuk van arra, hogy összeszedjék…”. Hoppá! És elindultunk két irányba a szerelvényen, hogy összekolduljuk a hiányzó kétezer forintot. </p>
<p>Hihetetlen volt! Mikor az utasokkal megismertettük a helyzetet és kértük a segítségüket, mindenki belenyúlt a zsebébe. Megígértük, hogy Magyarországon eljuttatjuk nekik, sőt egy órán belül elvisszük a Nyugatiba, ha meg tudják várni. Sokan adtak aprópénzt ajándékba, szolidaritásból, de hát sok kicsi sokra megy. Egy házaspártól meg kaptunk ezer forintot – legyenek áldottak örökre –, azzal, hogy egy órát tudnak várni Pesten, mert csak utána van csatlakozásuk, és ha vissza tudjuk hozni addig, akkor visszahozzuk, ha nem az se baj. Magyarok vagyunk, ennyivel tartozunk egymásnak.</p>
<p>Nahát, nagyon megrendített minket ez az összefogás. Negyedóra sem telt el, s meg volt a hiányzó pénz! A román vámos nem hitt a szemének. Fizettünk, a bőgő maradt. Azóta is azon muzsikál Misi barátom, ha meg nem halt közben.</p>
<p>Csak annyit tudok biztosan, hogy akkor, ott a Nyugatinál taxiba vetette magát és visszaért háromnegyed óra múlva a kölcsönpénzzel, meg egy ajándék Vízöntő nagylemezzel.</p>
<p style="text-align: right;"> Kiss Ferenc</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F08%2F24%2Fahol_a_medve_hordja_a_postat%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F08%2F24%2Fahol_a_medve_hordja_a_postat%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F08%2F24%2Fahol_a_medve_hordja_a_postat%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ahol a medve hordja a postát"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://allegrohungaro.blog.hu/2017/08/24/ahol_a_medve_hordja_a_postat#comments"><img class="item_ctp" src="https://allegrohungaro.blog.hu/rss/image/post/id/12946245" border="0" /></a><br /></p>
Gyöngyélet
0
Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu
https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/02egykori_erdei_vasut_a_hucul_havasokban-845x606.jpg
https://allegrohungaro.blog.hu/2017/08/17/sulyozott_pszichologia
Súlyozott pszichológia
2017-08-17T10:11:00+02:00
2017-08-17T10:11:00+02:00
AllegroHungaro
https://blog.hu/user/1270678
<p><img src="https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/bfb1b468e38ad4a74bb9b96c06119fde.JPG" alt="bfb1b468e38ad4a74bb9b96c06119fde.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Az emlékezetes nagy utunkon Zsákayval Gyimesben is jártunk, és néhány órát beszélgettünk, muzsikáltunk Halmágyinál. Szépeket játszott az öreg, meg volt elégedve a felvételekkel is, amiket MK-25-ös kazettás magnóval készítettem. Megpillantottam a falán egy Steiner hegedűt. Nem használta, második tartalékként egyszerűen csak ott lógott. Nagyon érdekelte a kis magnóm, hát elcseréltem vele a hegedűre. Tiszta lelkiismerettel, mert inkább ő akarta, hogy legyen már végre egy magnója, hogyha eszibe jut valami ritkán játszott melódia, akkor fel tudja rögtön venni. Na, és akkor történt késő este a határon, hogy már vártak, mert jött nekik a drót Szentgyörgyről, hogy preparált az ilyen rendszámú, meg olyan típusú gépkocsi. Ezt úgy kell elképzelni, hogy valóban az ülés mögött, a kerék alatt és mindenütt, ahol csak láthatatlan üres tér lehet egy kocsiban, ott valamilyen moldvai vagy gyimesi csángó viseletdarab volt tudományosan elhelyezve. Az egyik gyönyörű katrincában pedig felszíjazva a hátsó ülés alá a Steiner. A pakoláskor, Igyártó Béla bácsi portáján láttam, hogy valakik leselkednek a kerítésen át, de nem vettem komolyan. Ekkor szedették miszlikre Győző Zsiguliját, s kipakoltatták velünk egy padra az összes népművészeti holmit. Közölték, hogy itt minden egyes darab román nemzeti kincsnek számít, és két választásunk van. Az egyik, hogy megbírságolnak és eljárást indítanak csempészés bűntettéért, a másik, hogy nem megyünk tovább, hanem visszavisszünk mindent oda, ahonnan hoztuk. Már késő este volt, hulla fáradtak voltunk, de jól döntöttünk. Mondtam, itt lakik Váradon egy ismerősöm, nála hagyjuk a kincseket és perdülünk-fordulunk, mert holnap előadásunk lesz Budapesten. Rendben, de meg ne próbáljanak másik határon átjutni, mert leadják mindegyiken a rendszámunkat. Adjuk le a cuccot és várnak minket ugyanitt egy óra múlva Hát így. Visszafordultunk. Közben azon töprengtem, hogy ha már ennyit vesződtünk Kalugerpatakán és Gyimesben ezeknek a szép holmiknak a begyűjtésén, csak nem hagyom itt ezeknek Romániában. Lerakhattunk volna tényleg mindent Horváth Karcsi szüleinél, de ki tudja mikor jövünk legközelebb, meg egyébként is későre jár az idő. Megkértem Győzőt, hogy vigyen el a váradi pályaudvarra, s ott egy kicsit átrendezzük a kocsit. Éjszaka is van vonat hazafelé. Én felszállok rá, elviszem a sporttáskákban a viseletek zömét. A vonaton hátha nincs olyan szigorú ellenőrzés. És persze az egyik üveg áfonyapálinka is kell. Így is tettünk, átpakoltunk a nemzeti kincseket a táskákba, a saját holminkat meg nagyobb reklámszatyrokba, és betettük az autó csomagtartójába. Néhány népi kerámiát meg egy-két vásznat elszórtunk a kocsi hátsó ülésén, de a hátába nem tettünk semmit. A hegedűt meg ugyanoda felszíjaztuk, ahol eddig volt. Aztán Isten velünk, én felszálltam a vonatra, Győző meg visszaindult a határra, és abban maradtunk, hogy bevárjuk egymást Szolnokon</p>
<p>A vonaton elbóbiskoltam a fáradtság és a pálinka miatt. Az ellenőrzés során csak az útlevelem érdekelte a hatóságot. A táskákat meg se nézték. Látták, hogy egy lezüllött, semmirekellő csóró alak vagyok, nem műkincs csempész. Szolnokon ébredtem fel, és hamar megtaláltam Győző kocsiját az állomás előtti parkolóban. A barátom a kormányra borulva aludt. Megkávéztunk és közben elmesélte, hogy mikor visszaért a határra, ugyanaz a vámos fogadta. A barátja? – kérdezte. Ottmaradt a cuccal Váradon, mert berúgott bánatában. A fickó előre döntötte a hátsó ülést, ott semmi. Az alját már nem nézte meg. Biztos volt benne, hogy nem lehetünk annyira pofátlanok és merészek, hogy ugyanott rejtjük el a hegedűt, ahol első alkalommal volt. Rendben, mehet! És meg ne lássam itt még egyszer magukat!</p>
<p>Diadalittasan, mámorosan értünk haza. Az egész nem más, mint színtiszta, súlyozott pszichológia – összegeztem röviden a győzelem okait.</p>
<p style="text-align: right;">Kiss Ferenc</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F08%2F17%2Fsulyozott_pszichologia%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F08%2F17%2Fsulyozott_pszichologia%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F08%2F17%2Fsulyozott_pszichologia%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Súlyozott pszichológia"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://allegrohungaro.blog.hu/2017/08/17/sulyozott_pszichologia#comments"><img class="item_ctp" src="https://allegrohungaro.blog.hu/rss/image/post/id/12945653" border="0" /></a><br /></p>
Álomidő
0
Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu
https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/bfb1b468e38ad4a74bb9b96c06119fde.JPG
https://allegrohungaro.blog.hu/2017/08/12/hatarsztori
Határsztori
2017-08-12T20:28:00+02:00
2017-08-12T20:28:00+02:00
AllegroHungaro
https://blog.hu/user/1270678
<p>Ha nem a saját szememmel hallottam volna, magam se hinném! Pár éve Királyhelmecen, egy regionális fesztiválon lépett fel a Técsői Banda – egy színpadon az azóta elhunyt abaújszinai híres prímással, Potta Gézával –, s onnan rögvest mentek haza, Szlovákiából Ukrajnába.</p>
<p>A mikrobusz a határ túloldalán, Nagyszelmencen várt rájuk, így a fiúk gyalog indultak neki a félbevágott falu frissen megnyitott gyalogos kishatár átkelőjének. Nem ment ám ez olyan egyszerűen! Az ukrán vámosok meglátván a hangszereket, kötözködni kezdtek: bizonyítsák be, hogy használati eszközök azok, nem csempészáruk.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/szetfureszelt-szekely-kapu-szelmencen_0.jpg" alt="szetfureszelt-szekely-kapu-szelmencen_0.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Nem volt apelláta: tok nyit, hegedű, harmonika, dob elő, gyanta – és muzsika!<br /> Gyűlt, csak gyűlt az alkalmi közönség – nem is tehetett mást, hiszen amíg a zene szólt, az útlevélkezelés, vámvizsgálat szünetelt. A „bizonyítási eljárás” végeztével a pecsét mellé kétoldali tapsot is kaptak.</p>
<p>Nem meglepő a siker, hiszen valamennyi jelen lévő nép muzsikáját elhúzták – így a szlovákok fájó szívvel engedték őket ki, az ukránok meg örömmel be.</p>
<p>Az is lehet persze, hogy mind magyarok voltak.</p>
<p style="text-align: right;">Keszthelyi Imre</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F08%2F12%2Fhatarsztori%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F08%2F12%2Fhatarsztori%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F08%2F12%2Fhatarsztori%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Határsztori"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://allegrohungaro.blog.hu/2017/08/12/hatarsztori#comments"><img class="item_ctp" src="https://allegrohungaro.blog.hu/rss/image/post/id/12895888" border="0" /></a><br /></p>
Kompország
0
Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu
https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/szetfureszelt-szekely-kapu-szelmencen_0.jpg
https://allegrohungaro.blog.hu/2017/08/10/kacatok_144
Kacatok
2017-08-10T17:31:00+02:00
2017-08-10T17:31:00+02:00
AllegroHungaro
https://blog.hu/user/1270678
<p>A hetvenes évek második felében – amíg nem disszidált Bécsbe –, többször is felmentem Márkus János életművész barátom lakására, ha Sepsiszentgyörgyön jártam. Átláthatatlanul zűrös rend volt, ezer apróság, régiség mindenütt, hangszerek és képek a falakon, zsufi, halkonzerv és kenceszag. Mindenütt töredék: versben, dalban, porcelánban, fényképen, étkezőasztalon. Az ő fejében azonban mindez összeállt valami értékes egésszé, csak mi gondoltuk, hogy ezek a kacatok több kultúrkör törmelékei és semmi összefüggés köztük. A pácok és lakkok szaga, a gyalult fa és a festékek illata keveredett az ódonság, a rum és a kávé leheletével.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/ma_yuan_water_album_the_yellow_river_breaches_its_course-wikimedia.jpg" alt="ma_yuan_water_album_the_yellow_river_breaches_its_course-wikimedia.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>„Tudod Feri, ennek a iciri-piciri kínai akvarellnek az árából egy kicsinyke házat tudok majd venni Bécs belvárosában. Váradon szereztem egy ócskástól, néhány lejért.” Mindig valami ilyesmivel kezdte, hogy mutatott valamit. Én meg így: „Hiszek neked Dzsoni. A szakértelmed lenyűgöző, ráadásul meg vannak a kapcsolataid. Néha elgondolkodom azon, kik lehetnek többen? Akik Márkus Jánost nem ismerik, vagy akiket Márkus János nem ismer? Biztosan így lesz”. Noha belül mosolyogtam.</p>
<p>Hát így lett, mindkettőnknek igaza volt.</p>
<p style="text-align: right;">Kiss Ferenc</p>
<p style="text-align: right;"><em>A kép Ma Jun alkotása: A Sárga folyó a partot ostromolja (Forrás:Wikimedia)</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F08%2F10%2Fkacatok_144%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F08%2F10%2Fkacatok_144%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F08%2F10%2Fkacatok_144%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kacatok"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://allegrohungaro.blog.hu/2017/08/10/kacatok_144#comments"><img class="item_ctp" src="https://allegrohungaro.blog.hu/rss/image/post/id/12940559" border="0" /></a><br /></p>
Álomidő
0
Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu
https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/ma_yuan_water_album_the_yellow_river_breaches_its_course-wikimedia.jpg
https://allegrohungaro.blog.hu/2017/08/03/_ezeknek_elment_az_eszuk_273
„Ezeknek elment az eszük!”
2017-08-03T20:36:00+02:00
2017-08-03T20:36:00+02:00
AllegroHungaro
https://blog.hu/user/1270678
<p><strong><span></span></strong><em><span></span></em><span></span><span>Több magnófelvételt is őrzök a péterfalvi nagyanyám hangjáról. Az egyiken így meséli el látogatásának kalandos történetét a hatvanas évek közepén. </span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/hatar-csap-zahony.jpg" alt="hatar-csap-zahony.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p><span>„Tuggyátok, most Csapon mit csinálnak ezek a ruszki vámosok a jónéppel? Miután eltöltöttünk a budi szagú váróteremben egy tejjes éccakát – le se hunytam a szemem, mert csak a kufferomon ücsöröghettem, egy talpalatnyi hely nem sok, annyi nem vót, hogy kinyújtsam a lábam, – reggel a vámvizsgálat előtt elkezdődött a tülekedés, a hordárok tolták a kocsikat és préseltek mindenkit a korlátnak meg a falnak fele. Szóval bejutunk nagy nehezen a terembe, ahun vagy húsz méter hosszú pult mögött állnak az egyenruhások, oszt arra kell feltenni a csomagokat. De hát tudjátok, jöttetek mán. Egy kiskatona segített nekem, ő gurította a hordót, meg hozta a zsákot is. Aranyos gyerek volt, megpróbálta jóvátenni, hogy az apja annak idején a géppisztolyt apádra szegezve elhajtotta a két ökrünket. És látom, hogy az ilyen magamfajta öregasszonyok – kétszáz kilométert kerülnek ugye, hogy Kispaládra átmenjenek a rokonaikho, pedig csak a régi úton kéne gyalogolniuk tíz percet, de közbe van a drótkerítés és Csapig fel kell vonatozniuk, aztán itt meg Záhonyból vissza egy napot – hogy ezek teszik a pultra a vászonba bugyolált házikenyereket, a vámos meg a büdös, koszos mancsával tépkedi szét azokat és – zoloto? zoloto? –, kérdezgeti. Hát pulyám, kiderült, hogy ezek aranyat keresnek, mer ugye nálunk olcsó az arany, hátha belesüssük a kenyérbe. Vót aki disznóságot hozott, azt is kirakatták vele egy fertelmes Pravdára és felszabdalták a hurkát meg a kolbászt, hogy nincs-e belétőtve valami nemzeti kincs. A lesütött húst meg egy rozsdás kampósvassal rángatták ki a ződ mázas fazekakból a koszos újságukra, hátha gyémánt, rubint, vagy kézigránát van belesütve. Mindenki jajveszékel, könyörög, veszekszik, szörnyű hangzavar és bűz. Én nem is tudom, hogy úsztam meg, szerencsém vót, átengedtek. Érezték, hogy ha ezt velem megteszik, én onnan addig nem tágítok, míg a milicista el nem visz. Az egyik megpróbálta a hordóból a dugót kitekerni, erre rászóltam, hogy mit csinál maga jóember, hát menten meghalok, ha egy csepp is kifolyik…vino, vino – magyaráztam kézzel-lábbal, ezt onnan tudom, hogy Nagyszőlős az Vinográd, oszt nagy nehezen elengedett. Még hogy a te borodba beleigyanak… Drága fiam, ezeknek tejjesen elment az eszük!” </span></p>
<p style="text-align: right;"><span>Kiss Ferenc</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F08%2F03%2F_ezeknek_elment_az_eszuk_273%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F08%2F03%2F_ezeknek_elment_az_eszuk_273%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F08%2F03%2F_ezeknek_elment_az_eszuk_273%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=„Ezeknek elment az eszük!”"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://allegrohungaro.blog.hu/2017/08/03/_ezeknek_elment_az_eszuk_273#comments"><img class="item_ctp" src="https://allegrohungaro.blog.hu/rss/image/post/id/12895912" border="0" /></a><br /></p>
Kompország
0
Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu
https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/hatar-csap-zahony.jpg
https://allegrohungaro.blog.hu/2017/08/03/josef_klotz_anno
Josef Klotz, Anno 1795
2017-08-03T17:24:00+02:00
2017-08-03T17:24:00+02:00
AllegroHungaro
https://blog.hu/user/1270678
<p><img src="https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/_57.PNG" alt="_57.PNG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A húgom vámkalandja Halmágyiék gardonjával azért számított rendkívüli szerencsének, mert mikor a 70-es évek közepén elindult a magyar invázió Erdély felé, bevezették, hogy hangszert csak múzeum által kiállított, hitelesített kiviteli engedéllyel lehetett kihozni Romániából. Nem kis összeget kellett befizetni az értékbecslésért, és lefényképeztetni a hangszert több pozícióból. Mi ezt rendszerint Brassóban intéztük, mert ott voltak ismerőseink a múzeumban. Ezek után kiadták a pecsétes papírost, amit bemutattál a vámosnak. Aztán ő hasraütésszerűen kiszabta a vám összegét, amit ha kifizettél neki, vihetted a hangszert. Hangulatától függően vagy elfogadott román lejt, vagy nem. Dollárt vagy német márkát kért általában, de gyakran beérte magyar forinttal is. Ha nem volt nálad annyi pénz, akkor visszavihetted valami ismerősnek, vagy beraktározták. Szóval ezt a tortúrát sokan nem bírták végigcsinálni idegileg, inkább kockáztattak. Persze a bűnözők mindig előrébb járnak egy lépéssel, mint üldözőik. Úgyhogy mi is – alkalmazkodva az új helyzethez – találtunk megoldást. Már előre tudtuk, hogy mit szeretnénk kihozni. Gyártottunk hangszercímkéket. Ha hegedűt akartunk hozni, akkor vettünk egy rom hegedűt az Ecseri piacon fillérekért. Beleragasztottuk a címkét, hogy pl. Josef Klotz, Anno 1795, Mittenwalde. A magyar határon felírtuk egy vámáru nyilatkozatra, hogy egy darab mesterhangszer, ilyen és ilyen márkájú. Kaptunk rá pecsétet, tehát kötelesek voltunk visszahozni. Ha a román megkérdezte, mi ez a szakadék hangszer, hát visszük javíttatni. Kint pedig egy ugyanolyan címkét ragasztottunk az új hangszerbe és gond nélkül át kellett engednie a románoknak, hiszen papírunk volt róla, hogy itthonról vittük magunkkal. Lévén lagziban muzsikáltunk. Ez működött ütőgardonnal és kobozzal is, csak akkor egy mosóteknőt vittünk ki gardonként (még muzsikáltunk is rajta ha kellett), vagy egy használt NDK-s mandolint kobozként. Hopp, itt jut eszembe egy szólásmondássá nemesedett rögtönzésem, amit Vágó Istvánnak mondtam egyszer egy TV műsorban. Megkérdezte tőlem, hogy mi ez a hangszer? „ Kobza, amit a vámos elkobza” – volt a válaszom.</p>
<p style="text-align: right;">Kiss Ferenc</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F08%2F03%2Fjosef_klotz_anno%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F08%2F03%2Fjosef_klotz_anno%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F08%2F03%2Fjosef_klotz_anno%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Josef Klotz, Anno 1795"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://allegrohungaro.blog.hu/2017/08/03/josef_klotz_anno#comments"><img class="item_ctp" src="https://allegrohungaro.blog.hu/rss/image/post/id/12940527" border="0" /></a><br /></p>
Álomidő
0
Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu
https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/_57.PNG
https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/29/bezarva_az_idotlensegbe
Bezárva az időtlenségbe
2017-07-29T21:18:00+02:00
2017-07-29T21:18:00+02:00
AllegroHungaro
https://blog.hu/user/1270678
<p>Biztosan sokak számára ismert a Héttorony kálváriája, az 1992-es sevillai világkiállítás Makovecz Imre által megálmodott és kivitelezett magyar pavilonjának története. Legalább egyszer az életemben én is szerettem volna látni a Héttorony Templomát, Makovecz soha meg nem valósult Sagrada Familia proto-tanulmányát. Történt 2015 nyarán, hogy házassági évfordulónk alkalmával feleségemmel Andalúziába utaztunk. A keresztény-mór-szefárd zsidó hármas kultúra fennmaradt emlékeit céloztuk meg: Cordoba, Granada, Sevilla, Cadiz, Jerez, Ronda. Fontos helyre soroltuk a Héttorony építményét is. Vajon áll-e még? Hittem is, nem is, bár abban biztos voltam, hogy esetleges megsemmisülése mégiscsak hírértéknek számítana ebben az egyre zagyvább és kíméletlen média-világban is. Közben, némi megnyugvással értesültem arról, hogy az andalúz tartomány örökségi listájára került az épület és le nem bontható. Bár közben azt is megtudtam, hogy egy évtizede nem történt semmi az épülettel. Betakarja az érdektelenség, az “egyszer már lezajlott, lépjünk már túl rajta, elavult, haladjunk az újabb fele”, a jelenkori gondolkodást jellemző “update” szemlélet miatt.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/a-sevillai-magyar-pavilon.jpg" alt="" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Elzarándokoltunk hát a külvárosba, de számos kísérlet és megannyi jó szándékúnak vélt útbaigazítás ellenére sem jutottunk célba. Egyszerűen nem találtuk a pavilont. Végül feladtam, feladtuk. Taxit fogtunk, hogy visszatérjünk a belvárosba. Letörten bámultam ki az ablakon, ugyanakkor hitetlenkedve, hogy egy ilyen épület, annak egykoron magasztos tornyaival, ha még állnak, nem törpülhetnek bele a panelrengetegbe, ami a városrészre jellemző volt.</p>
<p>Egyszer csak megtörtént a csoda! Előbb a kereszt, majd az egyik csúcs, végül a buzogány kontúrja tűnt elő egy lakóházak közti résen és akkor megállítottam a taxist. Itt van! Hihetetlen érzés volt! Mentünk a betájolt irányba, és szép lassan elénk tárult az egész építmény a maga valóságában. Pont ilyennek képzeltem? Igen! Annyi képet láttam róla, de talán nem ilyen, a méretéhez képest monumentálisnak tűnőket a fotókon vagy a képernyőn. Nem is a dimenzióival, inkább a szakralitásával hódít, a jelentéstartalmával, a küldetésével, a hírt hozóságával. A “jelt tevésével”, amivel egy nemzet szeretne megmutatkozni a világnak az évezredekben kikristályosodott műveltségével, azzal, amit hozzátett az egyetemességhez. Számomra ezt sugározta az épület, szinte azonnal.</p>
<p>Aztán jött a “körbejárás”, az alaposabb szemlélődés. Az annyira elkeserítő volt, hogy szinte lerombolt minden addigi illúziómat. Mint a Titanic szondás felvétele az Atlanti óceán fenekén a felfedezésekor. Az egykor “magnificent” alkotás, romjaiban, méltatlanul, az enyészet lebegő függőágyán. Hát, ezt így jobb nem látni! Ismerve a pavilon-templom a kiállítás bezárása óta eltelt történetét, ahhoz képest is tudta a látvány fokozni a szomorúságomat. Jogilag le nem dönthető, de az enyészet dolgozik rendületlenül, esnek szét a faszerkezetek, törnek be az ablakok, állott vizelet és kóborkutya szag mindenütt, lelombozó és méltatlan. Méltatlan egy olyan építményhez, ami minden bizonnyal arra teremtődött, hogy egy jelentős alkotó hitvallását vigye a világba egy olyan nemzetről, aminek magasztosságában és értelmében váltig hitt.</p>
<p>Hogy mi lesz a Templommal, a Héttorony-Sagradával, nem tudhatjuk. Egy biztos, egy nemzedéket elindító, nagy álmokat szövő időutazó örök szellemisége van oda bezárva, az időtlenségbe. </p>
<p>Egy málladozó gerendáról leesett kis fadarabot mentettem meg onnan, ami örök ereklye lesz a szobám és emlékezetem falán.</p>
<p style="text-align: right;">Henics Tamás</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F29%2Fbezarva_az_idotlensegbe%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F29%2Fbezarva_az_idotlensegbe%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F29%2Fbezarva_az_idotlensegbe%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bezárva az időtlenségbe"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/29/bezarva_az_idotlensegbe#comments"><img class="item_ctp" src="https://allegrohungaro.blog.hu/rss/image/post/id/12899136" border="0" /></a><br /></p>
Kompország
0
Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu
https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/a-sevillai-magyar-pavilon.jpg
https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/28/tekenyos_sztorik
Tekenyős sztorik
2017-07-28T06:30:00+02:00
2017-07-28T06:30:00+02:00
AllegroHungaro
https://blog.hu/user/1270678
<p>Az első gardonomat egy szentgyörgyi orvos barátunk szerezte meg Halmágyi Mihály feleségétől, Fikó Reginától. Nagyon értékes, muzeális darab, a legrégibb tekenyőgardon a mozgalomban. Sokan vették le a méreteit és később is annak mintájára készítettek új hangszereket. Ennek is kalandos útja volt. A doktor úr, ha jól emlékszem Szabó Zoltánnak hívták, elvitte Marosmagyaróra, János bácsiékhoz. Éppen ott nyaralt a húgom, s őrá hárult az a feladat, hogy valahogy átcsempéssze nekem, mert anélkül nem tudunk gyimesi zenét játszani, és már 1977-et írtunk. Belefért az is pont egy liszteszsákba. Ezek a régi zsákok nagyon erős kenderből szőtt vászonból készültek, s középen csíkokat szőttek bele. Minden családnak meg volt a maga csíkozása, így a molnár is tudta, hogy éppen kinek a gabonáját őröli. Ezt a csomagot csak úgy eldugni nem lehetett a vonaton, mert túl nagy volt. Így hát Julcsa húgom felrakta a csomagtartóra, lesz, ami lesz. Jött is a vámos Biharpüspökinél (amúgy gyönyörű román nevén Episcopia Bihor), s kérdezte, hogy mit visz abban a zsákban. Mondta, hogy ellopták a bőröndjét és zsákba kell hazahozni a maradék holmiját. Hihetetlen szerencséje volt! A vámos meg sem tapogatta, ki sem bontatta. Sőt még sajnálkozott is, és további kellemes utat kívánva, odébbállt. Hát, így került hozzám Halmágyiék ütőgardonja, aminek a kalandjai itt még nem értek véget. A Vízöntővel legalább 15 éven keresztül mindenhová utazott, mígnem egy kis híján végzetes kaland után készíttettem róla egy másolatot, és azt használtuk a koncerteken. A kalandot majd máskor elmesélem.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/hegedu_e_s_u_to_gardon_kostelek_1942.jpg" alt="hegedu_e_s_u_to_gardon_kostelek_1942.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Aztán hoztak át nekem az én áttelepülő erdélyi barátaim több szép kávás gardonyt is, de azok már olyan múzeumi ritkaságok, amiket nem használtunk soha. Kiállítási darabok, célom velük kizárólag az állagmegóvás.</p>
<p>Azért ennek kapcsán eszembe jut egy muris történet.</p>
<p>Pati Nagy Bence fotós barátommal és Jáni Feri erdélyi cimboránkkal ültünk a Lapkiadó alatt a Lucullus étteremben (a régi New York kávéház épületében), és iszogattunk. Öcsi hozott egy gardont, amit 10.000 Ft-ért eladott volna, de nekem már nem kellett még egy hangszer. Közben észrevettem, hogy belép az étterembe Hasur Jani kollégám, és ismerőst kajtatva, lassan közeledik felénk. Gyorsan összebeszéltünk, én eltűntem. Jani leült a fiúkhoz nagy jókedvűen, s élénken érdeklődni kezdett a gyönyörűséges tekenyőgardon iránt, mert egyből lejátszotta a fejében, hogy külföldön milyen jól el tudná adni valamelyik megszállott gyűjtőnek. Hát azt mondták neki a fiúk, hogy Kisferi már megvette tízezerért, csak elment pénzért. Jani erre izgatottan közölte, hogy ő ad érte tizenötöt azonnal. Tizennyolc! A srácok már szakadtak szét a nevetéstől, de Jani komolykodott. Ki is fizette nyomban, én meg széles, nagy vigyorral előjöttem a budiból. Akkor esett le Janinak, hogy lóvá tették. Hát ilyen a barátság. Egy jó tréfáért meg egy kis pénzért átver a leghűbb cimborád is.</p>
<p style="text-align: right;">Kiss Ferenc </p>
<p style="text-align: right;"><em>A fotó Kosteleken készült, 1942-ben, az asszony kezében ütőgardon.</em></p>
<p><em> </em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F28%2Ftekenyos_sztorik%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F28%2Ftekenyos_sztorik%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F28%2Ftekenyos_sztorik%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tekenyős sztorik"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/28/tekenyos_sztorik#comments"><img class="item_ctp" src="https://allegrohungaro.blog.hu/rss/image/post/id/12935999" border="0" /></a><br /></p>
Álomidő
0
Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu
https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/hegedu_e_s_u_to_gardon_kostelek_1942.jpg
https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/23/bodegaiskola
Bodegaiskola
2017-07-23T16:06:00+02:00
2017-07-23T16:06:00+02:00
AllegroHungaro
https://blog.hu/user/1270678
<p>Már megírtam valahol, de most ismét elmesélem, mi mindent kaptam Makovecz Imre Sevillai Magyar Pavilontjától.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/makovecz_imre.jpg" alt="makovecz_imre.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Imréről már hallottam előtte, de személyesen 1991-ben találkoztam vele először még a Zay utcai MAKONA székházban. A pavilon programzenéjére írt ki pályázatot, s az épület filozófiájáról tartott előadást a jelentkezőknek. Lehengerlő volt. Végre egy markáns, művelt, okos és szép magyar ember, aki nem csak dumál, hanem érti is a dolgát és pont azokat a kérdéseket feszegeti, amikről az akkori értelmiségi elit megfeledkezni látszott. Talpra magyar! Fehér ing, mellény, keményszárú csizma, 48-as kard a falon, mindehhez korszerű hitvallás a nemzetről, népi műveltségről, szabadságról. Gyémánt elme, büszkeséget és derűt sugárzó tiszta beszéd, és semmi anakronizmus. Ez igen! – gondoltam, már ezért érdemes volt beneveznem. Aztán a Magyartölgy mítoszai c. pályamunkám nyert. Másik két alkotással együtt. Rangsorolás nem volt, de az enyém annyira tetszett neki, hogy azt játszatta legtöbbször a pavilon fél éves üzemelése során az andalúz fővárosban. Lett is ebből baj, de tanultam belőle. A demokráciáról szóló tanagyag lövést kapott, s az illúzióim kezdtek szertefoszlani. Miközben komoly államférfiakat láttam zokogni az épület megtekintése után a kijáratnál, általam nagyra becsült személyiségeket könnyeikkel küszködni és megrendülten ténferegni a program végeztével, s még több büszke, sugárzó arcú fiatalt, dúdolva valamelyik elhangzott magyar dallamot, vagy a Prédikátorok könyve részleteit mormolva – „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak” –, itthon máris ócsárolni kezdték a kifinomult ízlésű kritikusok. Imrét ez cseppet sem érdekelte, de én dühöngtem, mert igazságtalannak és manipuláltnak éreztem az egészet. A Muzsikában egy szakmabéli oldalakon keresztül szapulta a zenémet, de Imre megnyugtatott. „Ne törődj vele, ez csak azért van, mert irigyek. Annak idején Dobszay testi-lelki jó barátom volt, egészen addig, amíg ki nem kötött a liberális oldalon. Azóta acsarkodik. Ezek nem bírják elviselni, hogy ezt a JELET mi állítottuk. Természetes hát, hogy magasztalja a kormányzat által felkért Jeney-Vidovszky szerzőpáros kompozícióját – akik előtt egyébként le a kalappal, mert nagyszerű zeneszerzők –, csak éppen ez a zenéjük nem a pavilonomba való. Az is jellemző, hogy megbízta tanítványát (egyben a vejét), hogy téged meg taposson a sárba. Ezt így szokás azon az oldalon. Valóban dilettáns és hatásvadász amatőr lennél Ferike? Sebaj! Ebben az országban kimagasló művészi, tudományos és sportteljesítményeket az elmúlt 45 évben leginkább az ilyen amatőrök értek el, mint te vagy. Ne búsulj!”</p>
<p>Aztán a bodegában merültünk 11 500 évet. Gyakran horgonyoztunk le Atlantiszon. Imrének kedvenc témája volt az elsüllyedt civilizáció, a legenda örökérvényű üzenetével egyetemben. Megszívlelendő, hisz ma is hasonló helyzetbe hozta magát az emberiség – mondta. Annak az ősi, magas szintű kultúrának a pusztulását az élet és a szervetlen világ egyensúlyának megbomlása, a hit elvesztése, az önzőség és szertelenség okozta. Hát, ilyenekről én a Rákóczi gimnáziumban nemigen hallottam, de még az ELTE bölcsészkarán sem. Majd szóba került a kollektív emlékezet. Meddig vezethető vissza? Mi az, ami volt, a nyomai fellelhetők, de már a jelentését nem ismerjük? Őrület! Például azt tudjátok, hogy templomaink zengő tornyai eredetileg az atlantiszi katasztrófára emlékeztettek, s csak később változott meg a harangszó üzenete? Kipirulva, lelkesen mesélte Imre a képtelenségeket. Én meg csak hüledeztem. Az ő hatására álltam neki Platónt, majd Rudolf Steinert olvasni.</p>
<p>Sevillának köszönhetem, hogy még abban az évben megalapíthattam az Etnofon Népzenei Kiadót. A teljes tiszteletdíjamat bele tettem a vállalkozásba, de Makovecz cége és a tanítványait tömörítő Triscell is támogatta 50-50 ezer forinttal régi álmom megvalósulását. Ez nagy összegnek számított akkor, főleg azok után, hogy a Kecske utcai székház felépítése minden pénzüket elvitte. Csak hogy érzékeltessem: két olyan Sennheiser mikrofonra futotta belőle, aminek még ma is csodájára járnak.</p>
<p>Ja, és a Héttorony Fesztivál! A bodegás tanszéki beszélgetések elsodortak a magyar mítoszok világába is, így néhány évvel Sevilla után Ipolyi Arnold Magyar mythologiájában ráleltem a héttorony legendára. Imrét meglepte, mert nem ismerte addig ezt a magyar szellemet rendkívüli tömörséggel szimbolizáló történetet. Mivel számunkra a Kárpát-medence népi műveltsége jelenti azt a kincset, amit a Héttorony magában rejt, ez lett hát a neve fesztiválunknak. Emblémája pedig a pavilon árnyképe. A legenda felfedezésének volt még egy hozadéka, mégpedig az, hogy megingattam a magyar irodalomtörténet egyik hamis feltevését (bár egyelőre ezt csak én és rajtam kívül csak néhányan tudják). Mégpedig József Attila Karóval jöttél… verse kapcsán:</p>
<p>„…be vagy zárva a Hét Toronyba</p>
<p>és már sohasem menekülsz.”</p>
<p>Vagy:</p>
<p>„Be vagy a Hét Toronyba zárva,</p>
<p>örülj, ha jut tüzelőfára” </p>
<p>Minden értelmezés az örök rabság szimbólumának tartott sztambuli Yedikulára történő utalásnak véli a Hét Torony hangsúlyos említését a versben. Ezt tanítják még ma is. Hát a fenét! Attila tanulmányozta a magyar mitológiát, ismerhette Ipolyi könyvét is. Nyilvánvaló, hogy erre a késmárki legendára utal. Így van ugyanis értelme. Körülötted tengernyi kincs, de mire mégy vele, ha egyszer bennragadtál, s ki tudja, hogy jön-é valaki, aki megvált majd téged? Hiába az arany, ha tűzifa kéne, minek a kincs, ha nincsen kenyered?</p>
<p style="text-align: left;">Hát az én nagykorúságom Sevillával kezdődött. Nem vagyok rá büszke, de hiába kereszteltek kölyökként reformátusnak, Makovecz tehet arról, hogy 42 évesen olvastam először végig a Bibliát. Ha Imre nincs, nagyon sok más fontos stáció is kimaradt volna az életemből.</p>
<p style="text-align: right;">Kiss Ferenc</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F23%2Fbodegaiskola%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F23%2Fbodegaiskola%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F23%2Fbodegaiskola%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bodegaiskola"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/23/bodegaiskola#comments"><img class="item_ctp" src="https://allegrohungaro.blog.hu/rss/image/post/id/12993098" border="0" /></a><br /></p>
Kompország
0
Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu
https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/makovecz_imre.jpg
https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/20/osok_arnyai
Ősök árnyai
2017-07-20T20:36:00+02:00
2017-07-20T20:36:00+02:00
AllegroHungaro
https://blog.hu/user/1270678
<p>Kultuszfilmmé vált nálunk is az <em>Elfelejtett ősök árnyai</em> (1964) és a <em>Fekete tollú, fehér madár</em> (1972). Mindkettőnek olyan elementáris folklór ihletésű zenéje van, amilyet előtte még nem hallottunk. Ezekben a filmekben láttam először havasi kürtöt és kis, hordozható cimbalmot. Megtudtam, hogy a Felső-Tisza vidékén élő ruszinok, huculok és románok is használják ezeket. Minden nyáron legalább egy hónapot Kárpátalján, a nagyszüleimnél töltöttem, így hát 1970-ben felvitettem magam egy péterfalvi rokonommal, Benkő Tihamérral Técső fölé, mígnem Taracközön áthaladva meghallottam azt a zenét, amit ezekből a filmekből ismertem. Isteni gondviselés: pont szombat volt, éppen lakodalom. Ismeretlenül beállítottam a lakodalmas házhoz. Csodabogárként, szakállasan, hátközépig érő hajjal, mint egy garabonciás. Köszöntöttem a gazdát, bemutatkoztam és engedélyt kértem arra, hogy nézelődjek, hallgassam a zenét, és hangfelvételeket készítsek. Ruszinok voltak, többen közülük tudtak magyarul, de udvariasságból oroszul igyekeztem magam megértetni. A gazda meg szinte az egész násznép szeretettel fogadtak, vendégük lehettem. Egy técsői zenekar húzta-vonta, csépelte, duhogta a zenét tánc alá. Azonnal lenyűgöztek. Kimentem a kocsihoz és közöltem a kísérőmmel, hogy én maradok. Menjen haza, nyugtassa meg nagyanyámat és a családot, két nap múlva otthon leszek. Ne féltsenek, hiszen már elmúltam tizenhat éves. A Csernavec fiúk muzsikáltak. Még az apjuk, Mányu hegedült, a villámkezű. Ő volt az utolsó azon a vidéken, aki mindent tudott a rutén-román-zsidó-cigány zenefolyamok természetéről, egybefolyásáról, keveredéséről. Egy torz felvétel őrzi játékát, amit ha Jimi Hendrix hallott volna, még ma is élne. Jóska harmonikázott, Misu cimbalmozott, az unokaöcs, Gyuri dobolt. Na, ott határoztam el, hogy én szerzek egy ilyen zsidó hangolású kiscimbalmot. Sok kalandom volt a két nap alatt, de most csak a hangszerekre koncentrálnék, majd máskor elmesélem ezeket.</p>
<p>Szóval, keresztanyám szólt valamelyik újlaki cigánynak, tán az egyik Murzsának, aki éppen valamelyik resztoránba muzsikált a Kárpátokban, hogy kerítsen egy ilyen kis cimbalmot és hozza el Péterfalvára. Ezzel nem is volt semmi baj, tisztes jutalékért korrekten leszállított Aknaszlatináról egy szép, régi hangszert. De vajon hogy viszem át a határon, ez volt a kérdés. Akkor még az utasforgalom kizárólag a csapi állomáson zajlott. Már előző éjszaka helyet kellett foglalnunk a váróteremben, mert ha kinyitották hajnalban a vámolásra szolgáló hatalmas hodályt, iszonyú tülekedés indult meg. Úgyhogy a kiscimbalom zsákban, magnó az oldalamon, sporttáska a földön. Így várakoztam a jellegzetes szovjet ubornaja (guggolós WC), pacsuli- és savanyúcukor-szagú, fülledt éjszakában. Reggel öt körül nyílt az ajtó és a megindult tömeg egyszerűen odasodort egy kegyetlen vámos elé. Fel kellett mindent pakolnom a pultra. Legelébb a zsákom érdekelte, mert az csak úgy csengett-bongott, amikor letettem elé. Mondtam, zenész vagyok, ez nagyapám cimbalma, én örököltem. Na továris – mondta –, ehhez akkor bírósági papír, végzés kell, hogy kivihesse az országból. Van ilyen? Nincs, de szerzek majd. Akkor ez addig marad. Aztán a magnóm érdekelte, de azon a szalagot még előző nap az Очи чёрные (Ocsi csornije = Fekete szemek) című, világhírű orosz románchoz tekertem, hogy lehetőleg ne az ugocsai parasztasszony történetébe hallgasson bele, aki az mesélte el éppen elég indulatosan, hogy mit vettek el tőlük az oroszok, mikor felszabadították őket. Ez tetszett a vámosnak. Tovább tekertette velem, ott meg a kijevi katonazenekar szovjet munkásmozgalmi dalokat játszott. Ezt megúsztam, de a cimbalmot ki kellett vinnem azon az ajtón, ahol bementünk, és vissza kellett adnom a várakozó rokonoknak. Az akció nem sikerült.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/16113941_952248591541841_4372503674750692754_n.jpg" alt="" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Később, tán rá egy félévre hozta át egy áttelepülő a hangszert Kárpátaljáról. Emlékszem, még Turára kellett érte mennünk. Azonnal felhangoltam és azon született meg pár óra plöntyögés után a Rabének főtémája: Imhol kerekedik…</p>
<p style="text-align: right;">Kiss Ferenc</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F20%2Fosok_arnyai%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F20%2Fosok_arnyai%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F20%2Fosok_arnyai%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ősök árnyai"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/20/osok_arnyai#comments"><img class="item_ctp" src="https://allegrohungaro.blog.hu/rss/image/post/id/12935403" border="0" /></a><br /></p>
Álomidő
0
Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu
https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/16113941_952248591541841_4372503674750692754_n.jpg
https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/19/orok_takarasban
Örök takarásban
2017-07-19T19:33:00+02:00
2017-07-19T19:33:00+02:00
AllegroHungaro
https://blog.hu/user/1270678
<p><img src="https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/portre01.jpg" alt="portre01.jpg" class="open-in-modal imgleft" style="margin-right: 5px;" width="327" height="464" />Én annak ellenére, hogy „örökös takarásban” (ez Kiss Feri barátom megfogalmazása) dolgoztam egész életemben, elég sok elismerést kaptam: Népművészet Ifjú Mestere kitüntetés 1980-ban, <em>Röpülj páva</em> televíziós népdalverseny első díja 1981-ben, Liszt Ferenc-díj 2000-ben, Alternatív Kossuth-díj 2010-ben, s a Magyar Kultúra Lovagjává választásom után egy évvel megkaptam a Kossuth-díjat is. Ez utóbbit azért is tartom kiemelkedően fontosnak, mert sajnos mára az országkép alakítás egyik legfontosabb elemévé a népies műdalt és a Mága-show-kat emelték, s jó szembesülni azzal, hogy a népzenét is értékelik valamelyest.</p>
<p>Már régóta (vagy talán mindig is így volt?) az jellemző ránk, magyarokra, hogy az értéket sosem időben fedezzük fel, de ha mégis, akkor sem becsüljük meg. Nem vesszük észre adott esetben pl. egy művész huzamosan kiemelkedő szakmai teljesítményét, példaértékű emberségét. Erről persze tudatosan gondoskodik hol a hivatal, hol a politika vagy a média, gyakran a három együtt. Főleg, ha valaki nem a tülekedős fajtából való és eleve kisebbségi létből, óriási hátránnyal indul, könnyen beelőzik mások az elismerés terén. Nekem például mindenért dupla annyit kellett dolgoznom, kétszeresen kellett hinnem ahhoz, hogy elismerjenek.</p>
<p>Egy barátunk jóvoltából, névházassággal települtem át Magyarországra, mert mint tudjuk – ha máshonnan nem is, Janics Kálmán <em>A hontalanság évei</em> c. könyvéből –, Csehszlovákiában nem volt rózsás akkoriban a magyarság helyzete. Mihelyt lehetett elváltam, és megkaptam a magyar állampolgárságot is. Ez a tortúra már önmagában megalázó volt. Párommal, Repiszky Tamással azonban mindvégig kitartottunk egymás mellett. Még később is, évekig nyomoztak utánunk, albérletünket, majd pilisszentlászlói házunkat többször is átkutatták. Külföldi meghívásaimat az Interkoncert munkatársai a szemétkosárba dobták, vagy átpasszolták kedvenceiknek. Így hát sokáig kimaradtam a jóból. Egyszerűen kihagytak. Áskálódtak is ellenem sokan, fúrtak ahogy csak tudtak. Ennyit röviden az „örökös takarásról”.</p>
<p>Ha mi nem is érezzük magunkat másnak, érzékeljük, hogy mások másként kezelnek bennünket. S végül elhisszük magunkról, hogy kevesebbek vagyunk. Biztosan azért, mert odaát élni mindig csak korlátozottan lehetett. Az első pofon akkor ért, amikor nem mehettem el egy külföldi jutalomtáborozásra, mert magyar anyanyelvű voltam. Ezt kerek perec meg is mondták! A palócságom volt a másik hátrány… A palócos gondolkodás, az egészen más. Még a humorérzékem is más volt, mert a vidék, ahonnan származom, a legzárkózottabb. Otthon a csend is nagyobb. Beszédesebb. Ami gátlás, görcs volt bennem, azt a dal oldotta fel. Magyarországon nehéz volt a beilleszkedés, a kollégiumban cseh lánynak tituláltak. Azóta már minden átértékelődött. Most már tudom, hogy sok szlovák van, aki hasonlóképpen gondolkodik, mint én. Aki a saját kultúráját szereti, az nem tudja bántani a másikét… Az én magyarságom legbelül van, mert ez szubjektív és a legszentebb dolog. Inkább dalolok róla. Szerintem minden magyarnak élnie kéne néhány évet kisebbségben, hogy megízlelje, hogy milyen is az.” </p>
<p style="text-align: right;">Szvorák Katalin</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F19%2Forok_takarasban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F19%2Forok_takarasban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F19%2Forok_takarasban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Örök takarásban"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/19/orok_takarasban#comments"><img class="item_ctp" src="https://allegrohungaro.blog.hu/rss/image/post/id/12988374" border="0" /></a><br /></p>
Kompország
0
Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu
https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/portre01.jpg
https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/19/essen_havazzon
Essen, havazzon!
2017-07-19T13:10:00+02:00
2017-07-19T13:10:00+02:00
Kultúrpart
https://blog.hu/user/359977
<p><img src="https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/vintage_bee_little_girl_honey_pot_classic_round_sticker-r2d764328f72544b5928c6b5689b60901_v9waf_8byvr_324.jpg" alt="vintage_bee_little_girl_honey_pot_classic_round_sticker-r2d764328f72544b5928c6b5689b60901_v9waf_8byvr_324.jpg" class="imgnotext" />Méhészetről beszélgettünk Hazug Pistánál, amikor eszébe jutott, hogy volt egy szorgos méhecskéje, ami egy napon eltűnt. „Összekerestem az egész Romániában, amikor már feladtam a keresést, s jöttem hazafelé, a vonatból megláttam a regátba, hogy egy ökör mellé bé vót fogva. Hamar béhúztam a vészféket, s leszöktem a vonatró. Odamentem a paraszthoz, kettőt lesiritettem neki olyant, hogy a fődbe harapott. Kifogtam a járomból, s hazahoztam. Annyira belévágott a járom a nyakába, hogy négy lovat kellet elaggyak egy kicsi doboz kenőcsért. De ez mind kicsi beszéd, hé.</p>
<p>Essen, havazzon, csak rossz idő ne legyen!”</p>
<p style="text-align: right;">Berecz András</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F19%2Fessen_havazzon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F19%2Fessen_havazzon%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F19%2Fessen_havazzon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Essen, havazzon!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/19/essen_havazzon#comments"><img class="item_ctp" src="https://allegrohungaro.blog.hu/rss/image/post/id/13026938" border="0" /></a><br /></p>
Ugratós
0
Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu
https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/vintage_bee_little_girl_honey_pot_classic_round_sticker-r2d764328f72544b5928c6b5689b60901_v9waf_8byvr_324.jpg
https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/14/szolgalati_utazolevel
Szolgálati utazólevél
2017-07-14T19:38:00+02:00
2017-07-14T19:38:00+02:00
AllegroHungaro
https://blog.hu/user/1270678
<p><strong></strong><em></em><strong></strong>Táncegyüttessel utazni bevett szokás volt. Egy táncegyüttesnek a szakszervezet – a párttal karöltve – elintézett mindent hivatalból, és mehetett a menet. Utólag azért derültek ki érdekes dolgok. Megtudtuk, hogy a Bihariban egy ártatlan, arany, jópofa, melegszívű embert bízott meg a BM annak idején, hogy tegyen jelentést ezekről az utakról. A szakszervezeti bizalmin kívül tehát még legalább egy ilyen ember volt közöttünk, aki aztán később, megmutatta nekem a füzetét, amibe a feljegyzéseit piszkozatba készítette. Kiderült belőle, hogy soha nem ártott senkinek. Megzsarolták, mert imádta ezt az egész közeget. (Egyébként a Ganzban dolgozott.) Neki ez szabadság-lehetőség volt. Elengedték munkából, ha napközben volt fellépése a Biharinak, és elengedték külföldre is. Voltunk kint három heteket is néha. Elég hosszúak voltak ezek a táncos kintlétek, és neki ez így megérte.</p>
<p>Amikor viszont zenekarként adtuk be az útlevélkérelmet, az baromi hosszú procedúra volt. Végül kaptunk egy-egy kék színű szolgálati útlevelet, amit az Interkoncert magánál tartott. Csak akkor lehetett kivenni, ha ők szerveztek turnét és a BM engedélyezte az utat. A maguk jutalékáért (úgy emlékszem, a bevétel 15%-a volt) megszerezték a vízumokat is. Egyébként a bevétel 75%-át haza kellett hozni, forintosítani. Kint csak a 25%-át költhettük el.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/photo_vizonto_road.jpg" alt="photo_vizonto_road.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Mi nem jattoltunk soha, mégsem emlékszem olyanra, hogy valaki bármikor is azt mondta volna, hogy nem, erre nincs lehetőség! Amikor a Kolindából kiszálltam: 1976 januárjában, egy ideig csak a szakszervezet berkein belül utazhattam. Azt tudom, hogy amikor az új Vízöntő formáció is elkezdett önállóan utazni, bejáratott módon ott volt a kék útlevelünk. Összeszedtem és bevittem a kérelmeket, vittem a meghívó levelet (amit ők is megkaptak, csak néha letagadták) ők pedig indulás előtt néhány órával kiadták az útleveleket. Más kérdés, hogy nem intéztek el mindig mindent. Egy olasz koncert után két nappal például Spanyolországban kellett játszanunk, de nem volt francia átutazó vízumunk, mert nem gondoltak arra, hogy át kell szelnünk Franciaországot keresztbe, hogy odaérjünk. Bevittünk egy lemezünket Milanóba, a francia követségre, és elkezdtünk kunyerálni. Így adták meg az átutazó vízumot, és így tudtuk elérni a koncertet Barcelonába. Hihetetlen trehányul, slendriánul intézték a menedzsment-részt, bár menedzselésről valójában nem beszélhetünk, hiszen mi leveleztünk le mindent. A meghívás így viszont némi torzítással érkezhetett hozzájuk, mert ha tíz koncertünk volt, abból csak hatot jelentettünk be.</p>
<p>Egyik barátom kedvese a Hungarotonban dolgozott, és közös büféjük volt az Interkoncert alkalmazottaival a Vörösmarty téri üvegpalotában. Ő mesélte, hogy állítólag Pencz Zsoltnak, az impresszáriók vezérének ez volt az állandó dumája: „nem sok mindent tudok elintézni, de sok mindent meg tudok akadályozni.”</p>
<p>Hát így, ilyen cinikusan rendezkedett be a hatalom, amit mi tartottunk el.</p>
<p style="text-align: right;">Kiss Ferenc</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F14%2Fszolgalati_utazolevel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F14%2Fszolgalati_utazolevel%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F14%2Fszolgalati_utazolevel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szolgálati utazólevél"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/14/szolgalati_utazolevel#comments"><img class="item_ctp" src="https://allegrohungaro.blog.hu/rss/image/post/id/12975928" border="0" /></a><br /></p>
Kompország
0
Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu
https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/photo_vizonto_road.jpg
https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/13/mariagyudi_kortefa
Máriagyűdi körtefa
2017-07-13T06:04:00+02:00
2017-07-13T06:04:00+02:00
AllegroHungaro
https://blog.hu/user/1270678
<p>Felnőttem, hegedűsként beléptem a Vízöntő zenekarba és mindennél komolyabban kezdett érdekelni a népzene. Több hangszeren meg kellett tanulnom, így lettem észrevétlenül hangszergyűjtő is. Annak is az a fajtája, amelyik játszani is tud mindegyiken.</p>
<p>Essen szó a hangszereinkről. Végül is belőlük élünk, velük keressük meg a telkünk árát! Mindegyiknek külön meséje van.</p>
<p>Egy ifjú népzenész ma bemegy a boltba és vesz egy tekerőlantot, vesz egy kobzát, vagy hosszifuruglát, dudát, tilinkát, amit akar. Elképzelni nem tudja, hogy volt olyan idő, amikor ezeknek egyenként utána kellett menni, rábeszélni a világvégi muzsikust, hogy adja el, becsempészni az országba, s aztán napokon, heteken, hónapokon át kísérletezni, farigcsálni, hogy jól szóljanak. Ehhez megszállottság kellett, nem elég a kedv és a tehetség.</p>
<p>Gyerekkoromban nagyapánktól kaptunk a húgommal egy-egy Weltmeister tangóharmonikát. Az övé fehér volt, az enyém vörös. A mai napig megvan. Aztán furulyát is kaptunk, majd kamasz fejjel egy héthúros szovjet gitárt könyörögtem ki keresztanyámtól. Majd később egyik karácsonyra citerát kértem, azon is megtanultam. Talán nem véletlen, hogy 1970-ben, első népzenei gyűjtésem során Kárpátalján az Akli hegyen megvettem első falusi adatközlői hangszeremet, egy vályú citerát. Szilvafából volt kivájva, és hamis volt az érintő sora, de már akkor éreztem, hogy ez egy muzeális darab. Nem láttam még ilyet előtte. Ezen végül soha nem játszottam sem színpadon, sem hangfelvételen, de az unokaöcsém jót derült rajtam, amikor próbáltam használható állapotba hozni, s az arcomba vágott egy húr, majd kiütve a szememet. Megvan! Pupcsik Bertalantól vettem ezt a citerát, aki néhány pohár borocska után kitűnően énekelt is.</p>
<p>Próbálok időrendben haladni. A következő emlékezetes beszerzés egy tekerőlant volt, 1976-ban. Panyiga épp elment a Vízöntőből, addig ő nyenyerézett. Kellett egy hangszer. Tudtam, hogy Lantos Iván megrendelt Bársony Mihály bácsitól egyet, csak mivel annak idején megszaporodtak a mester fellépései, nagyon lassan készült el. Gondoltam egyet, s kitűnő ritmusérzékkel elutaztam Tiszaalpárra. Jókor érkeztem, elegendő pénzzel. Mihály bácsi éppen akkor rakta fel rá a maga sodorta bélhúrokat. Örömmel fogadott, már találkoztunk többször előtte. Beszélgettünk, tanítgatott, hajtottuk a kereket vagy két órán át. Mikor mondtam neki, hogy ezt a lantot én most elvinném, ravaszkásan mosolygott és azt mondta: „Hát, Lantos úr akkor erről a hangszerről lecsúszott. Ha tényleg szüksége lenne rá, majd csinálok neki másikat.” Kifizettem, elbúcsúztunk, hazamentem és azonnal elkezdtem gyakorolni rajta egy baranyai kolduséneket.</p>
<p>Máriagyűdi nagy körtefa,</p>
<p>Be sokszor jóllaktam rúla.</p>
<p>Leesett a csizmám megálljatok,</p>
<p>Visszamegyek érte, megvájatok.</p>
<p>Ó, boldogságos Szűcs Miska!</p>
<p>Csak a szárát fordítsd vissza. </p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/T1mfkwO75hQ" allowfullscreen="" width="590" height="477" frameborder="0"></iframe></p>
<p style="text-align: right;">Kiss Ferenc</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F13%2Fmariagyudi_kortefa%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F13%2Fmariagyudi_kortefa%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F13%2Fmariagyudi_kortefa%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Máriagyűdi körtefa"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/13/mariagyudi_kortefa#comments"><img class="item_ctp" src="https://allegrohungaro.blog.hu/rss/image/post/id/12825502" border="0" /></a><br /></p>
Álomidő
0
Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu
https://i.ytimg.com/vi/T1mfkwO75hQ/hqdefault.jpg
https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/07/meghott_hazug_pista
Meghótt Hazug Pista
2017-07-07T09:10:00+02:00
2017-07-07T09:10:00+02:00
AllegroHungaro
https://blog.hu/user/1270678
<p><strong><span></span></strong><em><span></span></em><span></span><span>Nemrég hótt meg Hazug Pista, az igazmondó gyergyószéki tanítómesterem. Az emlékére felidézek néhány történetét. Most nem azt mondom el, amiben a bársonyos viperák lepotyogtak az égből, vagy amikor a rókát úgy megijesztette Hazug Pista, hogy az „jettibe” kiugrott a bőréből, így nem kellett megnyúzni, nem ejtek szót a szárazságbeli halakról, melyek kétéves korukban sem tudtak még úszni… Most tényleg olyat mondok, amit csak én hallottam tőle. Nekem így mesélte, itt essek össze, ha másképp mondom.</span></p>
<p><span>Tudtátok például, hogy Hazug Pista még remetesége előtt jóval, kommandós iskolában járt Jurij Andropovval, mi több, padtársa is volt, s a szupertitkos csapatból múlt évben meglátogatta őt egy nagykutya, s elárulta, mire számíthatunk ebben az esztendőben. Még szerencse, hogy elmúlt 2008, mert az olyan esztendő volt, hogy az egy jón kívül mindent csinált. Én már eltöltöttem a kéthetes kort, láttam valamit életemben, de a negyvenhetes esztendő sem volt ennél rosszabb. S hogy mi jön ezután? A pénz lesz a veszte az emberiségnek, ezért van a kanális, s dolgoznak a feketelyukon.</span></p>
<p><span>Igaz kell legyen az is, mert ő mondta, hogy mielőtt még összekülönböztek volna Ceauşescuval, s kikergette a házából „távozz innen, te mocskos kommunista” felkiáltással, jó cimborák voltak. </span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/23fc524078aabef522ab712680f3cb28.jpg" alt="23fc524078aabef522ab712680f3cb28.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p><span>Főnökeimnek azért nem tetszettem – mesélte –, mert nem őket, hanem egyenesen engem keresett Ceauşescu, ha szórakozni akart kedvire, s nyugodtan pihenni, szabadulni a kísérő szekus bandától. Tudta, hogy nem kell féljen, mert jó a szemem, szerszámom is van, tudok parittyázni, hogy megvédjem, s őt a legyek mellettem meg nem csípik. Jól szórakozott, de soha nem igényelte, hogy menyecskét hozzak neki. Bezzeg az idevaló párturak! Náluk általános dolog volt a fehérnép. Olyan is volt, hogy kijöttek a hölgyikékkel szarvasbőgésre. De jött a parancs, az elvtársak mentek, a fehérnépek reám maradtak. Meglógtam tőlük, mert egyiküket nem állhattam semmi formában: hosszúra volt a körme festve, s azt hitte, hogy ő Krisztus urunk gyermeke. Hát otthagytam vagy öt napra a vadászházban, boldoguljanak, ahogy tudnak. Volt ott bőgés. De az ördögöt nem lehet lerázni, mikor annak két hete volt, újra megjelentek. Akkor kivittük a Vit-havasba. Megszöktem én is napszentületkor, az elvtárs is, s aztán másfél nap kellett, míg a tűsarkú cipőben, vékony öltözetben, hóban Gyergyóig beevickélt a két dáma. </span></p>
<p><span>Visszatérve még a fontos dolgokra, megmondták nekem, hogy mi következik. </span></p>
<p><span>Egy szó, mint száz, az én véleményem nem jó. Nyárderek után olyan valakivel beszéltem személyesen, aki a kanálison a feketelyuk dolgával foglalkozik. Ő a főkutya ott. Sok ideje nem volt, fél órát késett nálam. Azt mondta nekem, december-januárban, ha a műszerek tökéletesen dolgoznak, s tévedés nem történik, bármikor megcsinálhatják, lesz itt lyuk, biztos. Tartok tőle, nem lesz ennek jó vége, mert én minden vallást szeretek, de a kárvallást az úristennek se. Rezzen a kezem, írni nem tudok, de olvasni igen, mint kettő más, s a sorok között is ott van, hogy dolgoznak a nagykutyák. Isten őrizzen, mi lesz itt. Megjósolta egy barátom: az ezredforduló táján oda fog jutni az emberiség, hogy önmagának se lesz ura. Ne csodálkozzunk a világválságon sem, ez az előszele. A pénz lett az ember ura. Gondolják csak el, az emberiségnek egy bizonyos része köbméterben méri a pénzt. Pedig van egy élettörvény, s ez tiszta: senkit pénzzel nem temetnek, se pappal, csak földdel. A pénz lesz a veszte az emberiségnek, ezért van a kanális, s dolgoznak a feketelyukon. Jobb, ha nem is tudjuk, mi van a feketelyuk mögött. Essen, havazzon, csak rossz idő ne legyen, s adja az Isten, hogy a nagykutyák elkerüljenek, s mi évtizedek múlva is találkozzunk.</span></p>
<p style="text-align: right;"><span>Berecz András</span></p>
<p style="text-align: right;"><em>A fotó Andrei Pandele munkája.</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F07%2Fmeghott_hazug_pista%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F07%2Fmeghott_hazug_pista%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F07%2Fmeghott_hazug_pista%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Meghótt Hazug Pista"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/07/meghott_hazug_pista#comments"><img class="item_ctp" src="https://allegrohungaro.blog.hu/rss/image/post/id/12974382" border="0" /></a><br /></p>
Gyöngyélet
0
Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu
https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/23fc524078aabef522ab712680f3cb28.jpg
https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/06/osz_az_ido
Ősz az idő
2017-07-06T14:37:00+02:00
2017-07-06T14:37:00+02:00
AllegroHungaro
https://blog.hu/user/1270678
<p><img src="https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/muzsikas2.jpg" alt="muzsikas2.jpg" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" width="299" height="395" />Az 1989-es <em>Ősz az idő</em> angol változata, a <em>Blues For Transylvania</em> már a harmadik lemez volt, amit Joe Boyd legendás producer adott ki Hannibal Records nevű kiadójával Angliában. Ennek az volt az érdekessége, hogy a hátsó borítóra tett egy térképet és írt egy szöveget a romániai falurombolásokról, ami nagyon kiverte a biztosítékot. A románok először Magyarországon tiltakoztak, hogy ez micsoda, de persze nekünk semmi közünk nem volt hozzá, aztán tiltakoztak Joe Boydnál is, aki meg körberöhögte őket. De Sebestyén Mártival én már korábban is kivertem ugyanígy a balhét, amikor a nyolcvanas évek közepén koncerteztünk Londonban és egyszer a BBC-n beszéltünk ezekről a falurombolásokról. Ezután a Buckingham Palace-ból is felhívtak a szállodában, hogy mondjuk el, mi is ez pontosan. Erre körülbelül fél évre Nürnbergben léptünk fel a mesterdalnokok fesztiválján, amikor odajött egy fickó azzal, hogy „engem felhatalmaztak ennek közlésével: ha kedves az életed, akkor nem mész többet Romániába.” A Securitate embere volt. Azt mondta, neki csak ennyi a joga, hogy ezt elmondja és hogy őt is figyelik, hogy elmondja-e, aztán elment. Innentől én hat évig nem mentem Erdélybe. 1990-ben a Ceausescu-rendszer összeomlásának napján, december 22-én mentem újra először.</p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/hOfjycfa8f0" allowfullscreen="" width="590" height="477" frameborder="0"></iframe></p>
<p style="text-align: right;">Hamar Dániel</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F06%2Fosz_az_ido%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F06%2Fosz_az_ido%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F06%2Fosz_az_ido%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ősz az idő"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/06/osz_az_ido#comments"><img class="item_ctp" src="https://allegrohungaro.blog.hu/rss/image/post/id/12975382" border="0" /></a><br /></p>
Kompország
0
Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu
https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/image/muzsikas2.jpg
https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/06/az_isten_szoba_allt_velem
Az Isten szóba állt velem
2017-07-06T14:12:00+02:00
2017-07-06T14:12:00+02:00
AllegroHungaro
https://blog.hu/user/1270678
<p>El kell mondjam, hogy honnan az én zeneszeretetem.</p>
<p>Megrendítő hatású esemény volt az életemben az első hangverseny, az Aranybikában. Nem volt akkor még televízió, a rádión is csak éjjel hallgatta apám a Szabad Európát, úgyhogy négyéves koromig én ilyet nem tapasztalhattam. Mígnem Anya nagy merészen elvitt egy koncertre. Félt, hogy nem bírom ki az estét, pedig számára ritka lehetőség volt, hogy éppen kifoghatott egy zseniális orosz hegedűst. Bizton emlékszem, hogy az egyik Ojsztrah volt, mert még sokáig Osztráknak emlegettem, mivel annak volt értelme. Az, hogy ukrán származásúak voltak, az akkoriban senkit nem érdekelt. Minden szovjet orosznak számított.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/bika22.jpg" alt="" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Hát, ami igaz, az igaz: rosszul indult az este, mert mindennél jobban gyűlöltem beöltözni „elegáncsosba”. Lakkcipő, gombolt ingnyak, propeller…hű, de utáltam! A kényszerűséget legyőzte azonban a kíváncsiságom, mert Muzsikus Péter kalandjainak – amiből drága nagyanyám rendszeresen felolvasott esténként – utána szerettem volna járni. Mi igaz belőle? </p>
<p>Jól döntöttem. Már maga az épület belseje, a csillárok, szőnyegek, s az óriási publikum, a színpad hangulata lenyűgözött. Aztán a rengeteg muzsikus, ahogyan sorban elfoglalták a helyüket. Talán itt fogtam fel a rend fogalmát is. Ezek valami harcba készülnek, csatasorba ülnek, kezükben fényes fegyverekkel – gondoltam. Aztán kijött a hadvezér, legfőbb generálisával. Hihetetlen izgalom lett úrrá rajtam, melyet a közönség ovációja és tapsa, s az utána hirtelen támadt pisszenés nélküli csend még tovább fokozott. Pálcaütésre indult az üstdobok sortüze, a trombiták reze égzengést, a nagybőgők és csellók földindulást keltettek. Patakokban, majd hömpölyögve folytak a hangok. Halk vezényszóra néha a hegedűs egyedül támadt a GONOSZRA. Fortélyosan cicázott vele, elterelte a figyelmét, hogy aztán lecsapjon a sereg. Néha az volt az érzésem, hogy az életét is kockára teszi. Gyakran a zenekar fedezékében is igazi hőstetteket produkált. Több szakaszban dúlt a harc. Hol visszavonulót fújva, hol támadásba lendülve.</p>
<p>Kifűzött cipővel, kigombolt ingnyakkal néztem a terepasztalt, lankadatlan figyelemmel.</p>
<p>A győzelem nem maradhatott el. Diadalmas hangorkán jelezte, hogy nyertünk.</p>
<p>Anya ölében aludtam hazafelé a villanyoson.</p>
<p>A családi legendárium még annyit jegyzett meg az eseményről, hogy másnap faggattam nagyapámat, mitől ilyen csodadolog a hangverseny. Állítólag ezt válaszolta:</p>
<p>„Majd megérted Ferkó fiam. Ez egyszerű fizika, az Isten ilyenkor szóba áll velünk.”</p>
<p>Hát akkor – de lehet, hogy valamivel később – eldöntöttem, hogy fizika ide, vagy oda, ebből a beszélgetésből én nem akarok kimaradni. </p>
<p style="text-align: right;">Kiss Ferenc</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F06%2Faz_isten_szoba_allt_velem%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F06%2Faz_isten_szoba_allt_velem%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F07%2F06%2Faz_isten_szoba_allt_velem%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Az Isten szóba állt velem"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://allegrohungaro.blog.hu/2017/07/06/az_isten_szoba_allt_velem#comments"><img class="item_ctp" src="https://allegrohungaro.blog.hu/rss/image/post/id/12780906" border="0" /></a><br /></p>
Álomidő
0
Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu
https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/bika22.jpg
https://allegrohungaro.blog.hu/2017/06/28/ongyilkos_roman_furulyas
Öngyilkos román furulyás
2017-06-28T08:56:00+02:00
2017-06-28T08:56:00+02:00
AllegroHungaro
https://blog.hu/user/1270678
<p>Ez az eset velem és Galagonya Miklós barátommal történt meg.</p>
<p>Eldöntöttem, hogy kimegyünk Bukovinába román népzenét gyűjteni. Még biztos nem járt ott senki emberfia Magyarországról. Miklós felbérelte az öccsét, Gábort, aki végül is lelkesen vállalta, hogy végig vezeti a használtan vett Subaru kombi terepjárómat. Gábor behozhatatlan előnye bármelyikünkhöz képest, hogy nem iszik alkoholt, és nem fárad el, mindent kibír. Itt jegyzem meg azt, hogy autóm az volt, de jogsim soha. Néha vezettem azért, de csak részegen. Negyediknek elhívtuk Szilágyi Palit, hogy legyen köztünk egy románul is jól beszélő falukutató. Meg amúgy is szerettük a társaságát, jó beszédű, szellemes srác. Sarki rókát tenyésztett éppen akkor, és fontolgatta ő is az áttelepülést.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/furulyas2.jpg" alt="furulyas2.jpg" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" />Becéloztuk Szucsávát és isten neki fakereszt! Három kalandos nap után landoltunk egy faluban, ahol jó szopilkás (furulyás) emberek nőttek, mint a gomba. Összetrombitáltuk a zenészeket a kultúrba. Dobos, trombitás, harmonikás, hegedűs, furulyás. Rendesen játszottak, tudtak több száz dallamot. Az volt a bajuk, hogy egy idő után nagyon unalmasak voltak, a másik meg, hogy a furulyás olyan süvítve, olyan magason és hangosan csicsergett állandóan, hogy egy idő után bele lehetett bolondulni. Pali, a tolmács is kezdett kifáradni. Én egyre lassuló alapossággal próbáltam kihozni a zenészekből, amit lehet, de ahogy telt az idő, úgy drágultak az adatközlők. Hát ezt még akkor eljátsszuk, de csak ennyiért, amazt meg annyiért, vegyünk cigit nekik, hozzunk piát nekik, valamit kéne enni is… Szállásunk meg nem volt. El kellett indulnunk, de ők meg nem akarták abbahagyni a muzsikát. Elkezdődött egy huzavona, hogy még ezt vegyem fel, meg hogy adjam nekik ajándékba a magnót. Pali nem bírta már tovább. Felpattant és románul leüvöltötte a furulyás fejét. Csak álltunk hüledezve. Szerencsére addigra már összepakoltuk a technikai berendezéseket, elraktam a jegyzeteimet és indulásra készen voltunk. Megfagyott hangulatban, búcsúzkodás nélkül hagytuk ott a falut. A románok is lemerevedtek. A kocsiban engedtünk fel, mikor megkérdeztük Szilágyi Palitól, hogy mégis mit ordítozott ott románul. Ezt: „Hát azt hiszitek bazmeg, hogy ez jó amit csináltok? Hát ilyen szart nálunk még a kétéves pulya se szokott játszani. A dobos csapkod, mint hal a szatyorban, a furulyás meg csak süvölt, mint egy öngyilkos! Alászolgája!”</p>
<p>Hát, ezen kacagtunk Sepsiszentgyörgyig. Egész éjszaka úton voltunk, de még álmunkban is ezen nevettünk.</p>
<p style="text-align: right;">Kiss Ferenc</p>
<p style="text-align: right;"><em>A képen egy moldvai furulyás látható, a képet <a href="http://folkradio.hu/folkszemle/pavai_moldvaidialektus/index.php" target="_blank" rel="noopener noreferrer">innen</a> kölcsönöztük.</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F06%2F28%2Fongyilkos_roman_furulyas%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F06%2F28%2Fongyilkos_roman_furulyas%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F06%2F28%2Fongyilkos_roman_furulyas%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Öngyilkos román furulyás"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://allegrohungaro.blog.hu/2017/06/28/ongyilkos_roman_furulyas#comments"><img class="item_ctp" src="https://allegrohungaro.blog.hu/rss/image/post/id/12818746" border="0" /></a><br /></p>
Álomidő
0
Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu
https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/furulyas2.jpg
https://allegrohungaro.blog.hu/2017/06/27/uzent_a_hatalom
Üzent a hatalom
2017-06-27T21:22:00+02:00
2017-06-27T21:22:00+02:00
AllegroHungaro
https://blog.hu/user/1270678
<p><img src="https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/89430.jpg" alt="89430.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Mi azt gondoltuk, hogy az ellenzékiséghez bizonyos szintű rang, ismertség, népszerűség kell, és mi ezt még nem vívtuk ki. Annak, hogy az ember egy szobában ellenzéki verseket ír magának, nincs sok értelme. De mikor elértünk egy bizonyos népszerűséget, akkor a hatalom tudatosította bennünk, hogy ellenzékinek tart minket, anélkül, hogy mi ezt külön kértük volna tőle. Akik már előttünk ellenzékinek számítottak, például Csoóri Sándor, Kósa Ferenc, Nagy László, figyelmeztettek minket, hogy mire számítsunk. Az értelmiségnek ők voltak a népies irányhoz sorolt része, akik nagy örömmel nézték a táncházmozgalmat, és ismeretségbe is kerültek velünk. Ők magyarázták, hogy előbb-utóbb a hatalom majd ad fricskákat, hogy jelezze, hogy ő itt az úr. Mi nevetve mondtuk, hogy hát ez velünk nem fordulhat elő, mert arra, hogy széki lassút játszunk az FMH-ban, senki nem fog odafigyelni.</p>
<p>Utána, ahogy múltak az évek, és elkezdtünk külföldre járni, sőt, kint is megjelent lemezünk, üzent a hatalom, hogy coki. Nem tisztességesen csinálták, nem az történt, hogy behívott valamilyen pártkorifeus, mondván hogy „Maguk kérem szépen ellenzékiek, és kussoljanak, különben baj lesz!”. Ilyen nem volt, nem ezek voltak a kommunikációs eszközök, hanem mondjuk aljas és tisztességtelen pletykák terjesztése. Ez ördögi módszer, mert nem tudsz ellene védekezni.</p>
<p>Az sem volt véletlen, hogy amikor Éri Pityu megvett egy lepukkant öreg Volkswagent, ami már akkor matuzsálem volt, és a négy hengerből csak kettő működött vagy három, lekapcsolták a határon Bécsből hazajövet. A vámosok előre tudták, hogy nem stimmel a motorszám (szegény Pityu azt sem tudta, hol kell megnézni), dörzsölték a kezüket, amikor megkérdezték, hogy van-e valami közölnivalója. Egy évre elvették az útlevelét, ezzel eltiltva az egész Muzsikást az utazástól.</p>
<p style="text-align: right;"> Hamar Dániel</p>
<p style="text-align: right;"><em>A képen a Muzsikás együttes látható 1978-ban: Hamar Dániel, ifj. Csooóri Sándor, Sipos Mihály </em></p>
<p style="text-align: right;"><em>Fotó: Urbán Tamás–Fortepan Archívum</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F06%2F27%2Fuzent_a_hatalom%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F06%2F27%2Fuzent_a_hatalom%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fallegrohungaro.blog.hu%2F2017%2F06%2F27%2Fuzent_a_hatalom%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Üzent a hatalom"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://allegrohungaro.blog.hu/2017/06/27/uzent_a_hatalom#comments"><img class="item_ctp" src="https://allegrohungaro.blog.hu/rss/image/post/id/12876698" border="0" /></a><br /></p>
Kompország
0
Allegro Hungaro
https://allegrohungaro.blog.hu
https://m.blog.hu/al/allegrohungaro/89430.jpg