Még ma is hahotázunk, ha eszünkbe jut Pati Nagy Bencével az a történet, amikor Sepsiszentgyörgyön a Pártszállóban laktunk. Nem akartunk bajt hozni az áttelepülés előtt álló barátainkra, ezért nem náluk szálltunk meg. Kiterveltük, hogy veszünk egy Ceauşescu könyvet, amiben a beszédei vannak, és ha hazaérünk éjszaka, abból fogunk egymásnak felolvasni részleteket, majd méltatjuk, halálra dicsérjük, hogy mekkora elme, micsoda zseni. Nem fogadtak ugyanis a bejelentkezésnél kitörő lelkesedéssel minket, eleve gyanúsak voltunk nekik és tudtuk, hogy lehallgató készülékek vannak elrejtve a szobákban. Így is lett, vettünk fillérekért két könyvet, majd éjfél körül enyhén megittasodva zörögtünk a pártszálló kapuján. Fitymaarccal jött ki egy pártkatona asszony, kényszeredett mosollyal fogadott (inkább vicsorogva), majd csendre intett és románul a helyünkre parancsolt, kezünkbe nyomva a szobakulcsot. Mi felváltva elmondtuk neki Bence költeményét: Adtam csókot román lyánynak, de visszakérem én azt, területtel.

Majd Szőcs Géza folklorizálódott strófáiból idézgettünk neki:

Hegyek között völgyek között

piciny vonat kanyarog,

Együtt ülnek kézen fogva románok és magyarok.

Ratatata retetete, fő a haza szeretete,

Retetete ratatata, fő a népek akarata!

Ádázan pimasz jókedvünk volt. S betetézésül a szobánkba érve, pár perc néma tevés-vevés, molyolás után Bence megszólalt. „Feri, ezt figyeld, mekkora zseni ez a Nicolae!” És olvasni kezdte valamelyik beszédét:

„Mert nemzetközi téren, sőt a szomszédságunkban elterülő egyes országokban is, sok szó esik az emberi jogokról, el akarom mondani – egyébként nem egyszer elmondtam nemzetközi összejöveteleken is –, hogy minden államnak és kormánynak az első törekvései közé kellene, hogy tartozzék a gazdasági-társadalmi, tudományos, oktatásügyi és kulturális fejlesztés, egyenlő munka-, oktatási-nevelési, művelődési feltételek biztosítása. Szó sem lehet emberi jogokról, amikor 30 millió munkanélküli van néhány fejlett tőkés országban. Valóban nehéz, hogy tanácsokat adj, az emberi jogokról szólj, az emberi jogok védelmezőjének szerepében lépj fel, ha nem védelmezed az ember alapvető jogát - a munkához és a tanuláshoz való jogát!"

„Őrület, milyen okos! A legkarizmatikusabb, legműveltebb vezető Európában” – mondtam én, de abban a pillanatban robbant a röhej-bomba! Pukkadozva, vinnyogva buktunk mindketten a párnák alá, sírtunk a visszafojtott röhögéstől. Fél perc kínszenvedés után Bence komolyan próbálta folytatni a felolvasást. „Hallgasd csak!” És ez így ment egy fél órán keresztül: felolvasás- dicshimnusz-pukkadozás, idézet-dicséret- fulladás-zokogás.

Már cseppet sem féltünk, hogy lebukunk, s kiderül, hogy csak szórakozunk. Nem derült ki. Másnap reggel, mintha kicserélték volna a szálloda munkatársait. Kedvesek voltak, mosolyogtak, magyarul is hajlandóak voltak szóba állni velünk, öröm volt ott lakni.

Kiss Ferenc