Magyar világzenei kalauz – parasztzene, táncház, folk, jazz, revival, kortárs

Allegro Hungaro

Allegro Hungaro

Máriagyűdi körtefa

2017. július 13. - AllegroHungaro

Felnőttem, hegedűsként beléptem a Vízöntő zenekarba és mindennél komolyabban kezdett érdekelni a népzene. Több hangszeren meg kellett tanulnom, így lettem észrevétlenül hangszergyűjtő is. Annak is az a fajtája, amelyik játszani is tud mindegyiken.

Essen szó a hangszereinkről. Végül is belőlük élünk, velük keressük meg a telkünk árát! Mindegyiknek külön meséje van.

Egy ifjú népzenész ma bemegy a boltba és vesz egy tekerőlantot, vesz egy kobzát, vagy hosszifuruglát, dudát, tilinkát, amit akar. Elképzelni nem tudja, hogy volt olyan idő, amikor ezeknek egyenként utána kellett menni, rábeszélni a világvégi muzsikust, hogy adja el, becsempészni az országba, s aztán napokon, heteken, hónapokon át kísérletezni, farigcsálni, hogy jól szóljanak. Ehhez megszállottság kellett, nem elég a kedv és a tehetség.

Gyerekkoromban nagyapánktól kaptunk a húgommal egy-egy Weltmeister tangóharmonikát. Az övé fehér volt, az enyém vörös. A mai napig megvan. Aztán furulyát is kaptunk, majd kamasz fejjel egy héthúros szovjet gitárt könyörögtem ki keresztanyámtól. Majd később egyik karácsonyra citerát kértem, azon is megtanultam. Talán nem véletlen, hogy 1970-ben, első népzenei gyűjtésem során Kárpátalján az Akli hegyen megvettem első falusi adatközlői hangszeremet, egy vályú citerát. Szilvafából volt kivájva, és hamis volt az érintő sora, de már akkor éreztem, hogy ez egy muzeális darab. Nem láttam még ilyet előtte. Ezen végül soha nem játszottam sem színpadon, sem hangfelvételen, de az unokaöcsém jót derült rajtam, amikor próbáltam használható állapotba hozni, s az arcomba vágott egy húr, majd kiütve a szememet. Megvan! Pupcsik Bertalantól vettem ezt a citerát, aki néhány pohár borocska után kitűnően énekelt is.

Próbálok időrendben haladni. A következő emlékezetes beszerzés egy tekerőlant volt, 1976-ban. Panyiga épp elment a Vízöntőből, addig ő nyenyerézett. Kellett egy hangszer. Tudtam, hogy Lantos Iván megrendelt Bársony Mihály bácsitól egyet, csak mivel annak idején megszaporodtak a mester fellépései, nagyon lassan készült el. Gondoltam egyet, s kitűnő ritmusérzékkel elutaztam Tiszaalpárra. Jókor érkeztem, elegendő pénzzel. Mihály bácsi éppen akkor rakta fel rá a maga sodorta bélhúrokat. Örömmel fogadott, már találkoztunk többször előtte. Beszélgettünk, tanítgatott, hajtottuk a kereket vagy két órán át. Mikor mondtam neki, hogy ezt a lantot én most elvinném, ravaszkásan mosolygott és azt mondta: „Hát, Lantos úr akkor erről a hangszerről lecsúszott. Ha tényleg szüksége lenne rá, majd csinálok neki másikat.” Kifizettem, elbúcsúztunk, hazamentem és azonnal elkezdtem gyakorolni rajta egy baranyai kolduséneket.

Máriagyűdi nagy körtefa,

Be sokszor jóllaktam rúla.

Leesett a csizmám megálljatok,

Visszamegyek érte, megvájatok.

Ó, boldogságos Szűcs Miska!

Csak a szárát fordítsd vissza. 

Kiss Ferenc

A bejegyzés trackback címe:

https://allegrohungaro.blog.hu/api/trackback/id/tr1512825502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása