Visszakanyarodva a Biharihoz, miután beköltözhettünk az Akácfa utcai székházba, arany életünk volt. A padlástérből kialakított próbahelyiségek közül kaptunk egy jó kis szobát, ott éltünk reggeltől estig. Gyakorolhattunk, kísérletezhettünk, nádat faraghattunk, kottát írhattunk, népzenét hallgathattunk, lejegyezhettünk, sőt ha megszomjaztunk, napközben ott volt pár lépésnyire az Unikumpatika, este meg a legendás Kispipa. Én a Kazinczy utcában laktam, s az út még dülöngélve sem tartott tovább negyedóránál.
600 Ft volt a havi fizetésünk, aki akart beléphetett a HVDSZ-be és kaphatott szakszervezeti könyvecskét is. Volt hangszerpénzünk húrokra, javításokra, néha vehettünk egy értékesebb hangszert, hosszas rimánkodás után még egy jó hangosító berendezést is kaptunk. Dynacord Eminent 200-as keverőnk volt, beépített végfokokkal és visszhanggal, Shure mikrofonjaink és egy pár atombiztos, statívra szerelhető Dynacord hangfalunk. Táncházak a Rátkaiban, a Fiatal Művészek Klubjában, majd Vízöntő Klub az Akácfa u-ban, később a Metro Klubban. Edzőtáborok Nagyatádon, nyaranta vagy húsz FMH műsor külföldieknek. Volt pezsgés, soha nem unatkoztunk. A táncfesztiválokra még a vonaton is zajlott a felkészülés: egyik vagonban a biharisokat Novák Tata, másikban a Vasast Szigeti Karcsi abriktolta még az utolsó pillanatokban is, ha például Szolnokra vagy Zalaegerszegre mentünk versenyezni. Volt még akkor versenyszellem, volt igazi lelkesedés. Azt se feledjük el, hogy Novák Tatának köszönhettük a „belga kapcsolatot” is. Rajta keresztül ismertük meg Claude Flagel népzenekutatót és tekerőlantost, aki az első lemezeinket készítette egy NAGRA IV-S típusú szalagos masinával. Technikai fejlődés ide meg oda, azóta sem láttam jobb analóg eszközt audio felvételek készítésére!
Mindenki szeretett itt lenni. Ilyen zenészek fordultak meg hajdanán a Vízöntőben, mint Lengyelfi Miklós (KFT), Trunkos András (Rolls Frakció), Szabó András (Gépfolklór, Republic), Dzodzoglu Jorgosz (Gépfolklór, Balcan Fanatik), hogy csak a legismertebbeket említsük. Mindannyian jól érezték magukat ebben a házban.
Ahogy Fodor Tamás társulata, a Súdió K tagjai is. Egy szinttel lejjebb voltak az irodák és egy színházterem. Ebben próbáltak, ha jól emlékszem 76-tól tán 82 áprilisáig, a TEAHÁZ c. kulturális, politikai, oktatási talk show-juk betiltásáig. Nagyon komoly kortárs színházi műhely volt ez akkoriban, itt volt sok jelentős darabnak az ősbemutatója is (Lakótelep, Patyolat, Woyzeck, A balkon, Kintorna stb.). Angelus Iván, Gaál Erzsi, Fazekas Pisti, Oszkay Csaba, Szőke Szabolcs már abban az időben elismert művészeknek számítottak.
Kiss Ferenc
