Néhány felvillanó emlékkép az erdélyi utakról.

Moldvában egyszer késő este érkeztünk kocsival Bákóba. A csángóság hajdan virágzó központja a múlt század hetvenes éveire egy élhetetlen, nagy román ipari várossá növekedett. Lakosságának már csak 1 %-a volt magyar. Az egyetlen fénylő helynek akkor éjszaka a Hotel Decebal ígérkezett. A nagy dák fejedelemről elnevezett élménykombinát recepcióján közölték velünk, hogy nincs szabad szoba. Ez nagyon valószínűtlennek tűnt, mivel csak mi ketten lehettünk akkor Győzővel turisták egész Bákó megyében, az épület meg 12 emeletes erődítmény volt, több száz ággyal. Hiába beszéltünk angolul vagy németül, egyből levették, hogy magyarországiak vagyunk. Ezért nem akartak szállást adni. Inkább lemondtak egy kis bevételről, csak hogy kiszúrjanak velünk, magyarokkal.  Ekkor „véletlenül” előkerült az útlevelemből egy egydolláros. Abban a pillanatban mi kerültünk fölénybe. Gombnyomásra átmentek mosolygósba, és közölték, hogy mégiscsak látnak itt egy szabad szobát, ha adunk fejenként egy-egy dollárt, akkor kedvezményesen megszámolják nekünk, reggeli is jár hozzá. Belül már mi is mosolyogtunk. Elég fárasztó volt az út, Győző már harmadik napja vezetett, és az összes stációnál fárasztó programjaink voltak. Előző nap Magyarón voltunk egy temetésen – a siratás megviseli az élőket is rendesen –, aztán a Békás szoros, majd kanyargósan leereszkedni Karácsonykőnél (Piatra Neamț) veszélyes, megterhelő és nagy figyelmet követelő feladatok. Jó lett volna legalább neki pihennie. Alku nélkül elfogadtuk hát az ajánlatot, kipengettünk mindent és aztán elfoglaltuk a szobát. Ott újabb megpróbáltatás várt ránk. Az egyébként tűrhető, kétágyas lakosztálynak rettentő büdös és mocskos fürdőszobája volt. Hiába volt a kád, mosdó és WC átragasztva „dezinfectate” (fertőtlenítve) feliratú szalagokkal, hót dzsuvás molt mindegyik. Akkor találtam ki azt, hogy két nájlonzacskót gumizzunk a lábunkra, és úgy zuhanyozzunk a kádban. Majd fél lábon állva először az egyikről levesszük a zacskót, szappannal jól megmossuk és kilépünk a papucsba. Ezután pedig a papucsos lábunkon állva, lemossuk a másikat is. Sikerült! Már csak egy-egy kortyot  nyeltünk le a magyarói Sanyi bácsi pálinkájából altatónak. Végül ellenőriztük, hogy van-e poloska, de nem volt hálistennek. Aztán elájultunk.

Kiss Ferenc