Ez az eset velem és Galagonya Miklós barátommal történt meg.

Eldöntöttem, hogy kimegyünk Bukovinába román népzenét gyűjteni. Még biztos nem járt ott senki emberfia Magyarországról. Miklós felbérelte az öccsét, Gábort, aki végül is lelkesen vállalta, hogy végig vezeti a használtan vett Subaru kombi terepjárómat. Gábor behozhatatlan előnye bármelyikünkhöz képest, hogy nem iszik alkoholt, és nem fárad el, mindent kibír. Itt jegyzem meg azt, hogy autóm az volt, de jogsim soha. Néha vezettem azért, de csak részegen. Negyediknek elhívtuk Szilágyi Palit, hogy legyen köztünk egy románul is jól beszélő falukutató. Meg amúgy is szerettük a társaságát, jó beszédű, szellemes srác. Sarki rókát tenyésztett éppen akkor, és fontolgatta ő is az áttelepülést.

Becéloztuk Szucsávát és isten neki fakereszt! Három kalandos nap után landoltunk egy faluban, ahol jó szopilkás (furulyás) emberek nőttek, mint a gomba. Összetrombitáltuk a zenészeket a kultúrba. Dobos, trombitás, harmonikás, hegedűs, furulyás. Rendesen játszottak, tudtak több száz dallamot. Az volt a bajuk, hogy egy idő után nagyon unalmasak voltak, a másik meg, hogy a furulyás olyan süvítve, olyan magason és hangosan csicsergett állandóan, hogy egy idő után bele lehetett bolondulni. Pali, a tolmács is kezdett kifáradni. Én egyre lassuló alapossággal próbáltam kihozni a zenészekből, amit lehet, de ahogy telt az idő, úgy drágultak az adatközlők. Hát ezt még akkor eljátsszuk, de csak ennyiért, amazt meg annyiért, vegyünk cigit nekik, hozzunk piát nekik, valamit kéne enni is… Szállásunk meg nem volt. El kellett indulnunk, de ők meg nem akarták abbahagyni a muzsikát. Elkezdődött egy huzavona, hogy még ezt vegyem fel, meg hogy adjam nekik ajándékba a magnót. Pali nem bírta már tovább. Felpattant és románul leüvöltötte a furulyás fejét. Csak álltunk hüledezve. Szerencsére addigra már összepakoltuk a technikai berendezéseket, elraktam a jegyzeteimet és indulásra készen voltunk. Megfagyott hangulatban, búcsúzkodás nélkül hagytuk ott a falut. A románok is lemerevedtek. A kocsiban engedtünk fel, mikor megkérdeztük Szilágyi Palitól, hogy mégis mit ordítozott ott románul. Ezt: „Hát azt hiszitek bazmeg, hogy ez jó amit csináltok? Hát ilyen szart nálunk még a kétéves pulya se szokott játszani. A dobos csapkod, mint hal a szatyorban, a furulyás meg csak süvölt, mint egy öngyilkos! Alászolgája!”

Hát, ezen kacagtunk Sepsiszentgyörgyig. Egész éjszaka úton voltunk, de még álmunkban is ezen nevettünk.

Kiss Ferenc

A képen egy moldvai furulyás látható, a képet innen kölcsönöztük.