A húgom vámkalandja Halmágyiék gardonjával azért számított rendkívüli szerencsének, mert mikor a 70-es évek közepén elindult a magyar invázió Erdély felé, bevezették, hogy hangszert csak múzeum által kiállított, hitelesített kiviteli engedéllyel lehetett kihozni Romániából. Nem kis összeget kellett befizetni az értékbecslésért, és lefényképeztetni a hangszert több pozícióból. Mi ezt rendszerint Brassóban intéztük, mert ott voltak ismerőseink a múzeumban. Ezek után kiadták a pecsétes papírost, amit bemutattál a vámosnak. Aztán ő hasraütésszerűen kiszabta a vám összegét, amit ha kifizettél neki, vihetted a hangszert. Hangulatától függően vagy elfogadott román lejt, vagy nem. Dollárt vagy német márkát kért általában, de gyakran beérte magyar forinttal is. Ha nem volt nálad annyi pénz, akkor visszavihetted valami ismerősnek, vagy beraktározták. Szóval ezt a tortúrát sokan nem bírták végigcsinálni idegileg, inkább kockáztattak. Persze a bűnözők mindig előrébb járnak egy lépéssel, mint üldözőik. Úgyhogy mi is – alkalmazkodva az új helyzethez – találtunk megoldást. Már előre tudtuk, hogy mit szeretnénk kihozni. Gyártottunk hangszercímkéket. Ha hegedűt akartunk hozni, akkor vettünk egy rom hegedűt az Ecseri piacon fillérekért. Beleragasztottuk a címkét, hogy pl. Josef Klotz, Anno 1795, Mittenwalde. A magyar határon felírtuk egy vámáru nyilatkozatra, hogy egy darab mesterhangszer, ilyen és ilyen márkájú. Kaptunk rá pecsétet, tehát kötelesek voltunk visszahozni. Ha a román megkérdezte, mi ez a szakadék hangszer, hát visszük javíttatni. Kint pedig egy ugyanolyan címkét ragasztottunk az új hangszerbe és gond nélkül át kellett engednie a románoknak, hiszen papírunk volt róla, hogy itthonról vittük magunkkal. Lévén lagziban muzsikáltunk. Ez működött ütőgardonnal és kobozzal is, csak akkor egy mosóteknőt vittünk ki gardonként (még muzsikáltunk is rajta ha kellett), vagy egy használt NDK-s mandolint kobozként. Hopp, itt jut eszembe egy szólásmondássá nemesedett rögtönzésem, amit Vágó Istvánnak mondtam egyszer egy TV műsorban. Megkérdezte tőlem, hogy mi ez a hangszer? „ Kobza, amit a vámos elkobza” – volt a válaszom.

Kiss Ferenc