Széken az emberek a muzsikálást nem tartják munkának. Már pedig egy lakodalomban – Ádám István „Icsán” bevallása szerint – vagy 30 órát kell muzsikálni egyfolytában. Ez idegileg, testileg, lelkileg annyira igénybe veszi a muzsikust – főleg a prímást –, hogy a lakodalom végeztével nem tud sem enni, sem inni, sem aludni, fáj mindene, sokára tudja csak kipihenni a fáradalmakat. Aki kritizálta őt, – mondván, hogy „ez nem munka, könnyű ezt csinálni, fölülve a padon!” – annak az ellenkezőjét úgy bizonyította be a prímás, hogy adott neki két botot, felültette maga mellé a padra, s azt mondta, hogy a két kezével húzogassa egymáson a botokat, vagyis csinálja ugyanazt, amit ő. S egy óra múlva azt mondta a legény, hogy ő ezt nem csinálja tovább, elfáradt. Többé sose mondta aztán, hogy a muzsikálás nem munka.

Halmos Béla

A képen hagyományátadás-átvétel (Halmos Béla, Ádám Sándor és Ádám István „Icsán” 1989-ben – fotó: Kása Béla)