Életekre szóló találkozás zajlott le 1973. január elején, a Váci utcai Tisztiházban. Ott próbált akkor Novák Tata a Biharival, s én felvételre jelentkeztem az együttest kísérő Vízöntőbe. Foltin Joli ezt mindig így meséli. „Vártuk már nagyon Kiss Ferit, mert nem volt hegedűsünk, aki tudta volna játszani az erdélyi vonószenéket. Nem ismertük, csak hallottunk róla, hogy ügyes és épp ilyesmiket tanulgat. Hideg volt, én kétpercenként próbaruhában, kimelegedve szaladgáltam ki a kapu elé, mert ott volt megbeszélve a találkozó. Ott sétálgatott bagózva egy hosszú hajú, szőke, szakállas Dosztojevszkij figura, bokáig érő fekete szövetkabátban, hóna alatt hegedűtokkal. Nem gondoltam, hogy ő az, hát többször visszamentem. Harmadjára ő szólított meg, hogy a Bihari együtteshez jött. Pimaszul fiatal volt.”

Nem sokat lacafacáztak, Tata elővetette velem a hegedűt, hogy azt ismerem-e, ami éppen magnóról szól? Mondtam, hogy igen. Valamelyik széki lassú volt. A zenészek nem nagyon ünnepeltek, mert éppen próbálták megfejteni a harmóniákat, ami nem ment. Ekkor megkérték Gyiksalát (Székely Iván zeneszerző), hogy ha már itt jár baráti látogatóban, ugyan segítsen már, mert dallam már van, kíséret viszont nincs. Első hallgatás közben diktálta hibátlanul az akkordokat. Írjátok! Dabasi aznap kezdett háromhúros brácsán tanulni – világ életében csak gitározott és énekelt addig –, de Panyiga hozta volna gitáron az akkordokat, ha rájött volna a széki lassú lüktetésére. Még a jazzista bőgős, Lantos Iván is bajban volt a vonóval, hogy ritmizáljon. Úgyhogy fél óra volt, míg az első közös opusz összeállt. Megfeleltem, felvettek. Azért mondtam az elején, hogy életekre szóló találkozás volt ez, mert azóta is tiszteletbeli biharis vagyok, Foltin Jolán állandó társam a színpadi munkákban, Tata meg nem hagyja ki sosem, hogy szeretettel szapuljon, ha bármikor találkozunk. Közben felnőtt Novák Eszter, aki rendezőként néha felkér egy-egy színházi zene megírására, Novák Péter meg Novák Péter. Az energiáit vulkánszerűen tékozló csodagyerek, akivel szintén sok közös dolgom volt. És lesz. Most örök társamról, gyermekem anyjáról, Deutsch Irénről nem is beszélek. Elég azt tudni, hogy ő is biharis volt.

Kiss Ferenc